Gyúrás ezerrel

Keddi kondizáskor végül nem sokat könnyítettem, csak néhány súlyt vettem kisebbre. Majd szerdán és csütörtökön is voltam és elég keményen edzettem, így jövő héttől nehezebb gyakorlatokat kapok, mert ügyi vagyok a nőci szerint. Egyébként 3kg mínusz rengeteget számít, mert hiába vagyok gyengébb a betegség miatt, a kevesebb zsírtól könnyebben mozgok.
Szerdán babakocsival mentünk Anyuhoz meg haza is. Teljesen ki is merültem estére a nagy sétába, meg volt hajfestés meg mászkálás gyalog! Igen, Kálmánka itthon pihent a garázsban és én gyalogoltam, ami nagy szó:) Csüt. d.u. is gyalog mentem ügyintézni: posta, turi(mert Ancsi minden göncét leeszi gyümivel-mivel a Mama nem tesz elé semmit és kellett játszós ruci). Tesómnál is voltam, mert ugye én mindig hülye vagyok és próbálok békülékeny lenni vele. Végül is jól elbeszélgettünk. Ja bejelentkeztem pedikürbe. Még sose voltam, mert irtó csikis a talpam:) De elhatároztam, hogy mivel nemsoká 3. x-be lépek(na jó még jó pár hónap van addig), jól akarok kinézni. Így tesómhoz is elmegyek nagykezelésre, mert a bőröm...nagyon gáz. Már csak a fodrász van hátra és asszem jó is leszek. Azért egy kis szoli sem ártana...na de ne legyek telhetetlen.
Hazafelé vettem cumisüveget, szivacsos matricákat, kis gereblyét(mert csak 70Ft volt) és egy babapórázt. Ja meg Reniékhez is beugrottam, kapott Kori is gereblyét:)

Ancsika imádja a pórázt, lelkesen szaladgál vele és legalább nem esik hasra, ha meghúzzuk, mert rövid a szára. Majd csinálok képet róla. A matricákat a kiságy köré raktam a szekrényre és az ajtóra, így egész cuki babasarkunk van. Mert még velünk alszik. A szobája még nem áll sehogy se, de egyébként nem zavar minket semmiben, elfér itt. Meg nyáron a szobácskája a legmelegebb a házban és csak jövőre fogunk oda légkondit venni. Remélhetőleg addigra fogyok vmennyit és ha nem jön semmi közbe, talán a kistesó projektbe is belekezdhetünk.

Pénteken nagy szélvihar volt, így elnapoltuk a Ringatót Renivel, mert jövő héten megyünk 15 hós oltásra, nehogy vmi legyen a gyerkőcökkel. D.u. jött hozzánk Hajni látogatóba, majd mentünk Anyumékhoz és vittük Korit is, mert Reni dokihoz ment, így ismét bébicsősz lettem. Kori persze halálra rémült, hogy elveszem anyájától, betuszkolom a kocsiba és elrabolom. Mikor Ancsit meglátta, már megnyugodott. Annám meg igazi kis ápolónő volt, mert törölgette Kornél nóziját és a könnyeit, simogatta, leült mellé és a kezét fogta meg odabújt a buksijával hozzá. Azelőtt ilyet nem csinált, biztosan nagyon sajnálta Korit. Édesek voltak együtt.

Ancsika szavai is bővültek: köszi, tessé(tessék), pusziii(punci vagy puszi, attól függ mennyire hosszan mondja az i-t). Tudja mi a különbség a motor és az autók hangjában. Szagolgatja a virágokat, szól, ha fúj a szél. De bilizni nem akar. Pedig pár napja reggelente kakil, de ma is intett, hogy neki bili nem kell. Majd később úgyis rájön, hogy jó móka-persze nem nekem:)
Énekli a Barik köztöt: Júújjj ééééé áááááá
Szokott nyögni, ha felkel, lehajol: juj, jaj, húúú, hoppá és mikor felveszi: na! Kis bohócom:D
Szeret rajzolni mindenféle papírra és tudja, hogy a lufit fújni kell. Tegnap meg a kazánban látta a tüzet és annyira próbálta elfújni 2 m-ről, hogy a végén már nyálacskája is jött.
Kapott hajcsatokat, bár inkább szopogatja, amikor csak teheti. Azért ma igyekszem megint valami frizut kreálni neki, mert sógoromékhoz megyünk vendégségbe-bár most épp aktívan fogyózok, de azért meg fogom kóstolni, hiszen halászlé lesz, az meg ugye felénk alap, hogy enni kell. Anna is imádja.

Első cipőcske

Kis drágánk ma ébredés után egyből sétálni akart, reggelihez is húzta a kabátját , annyira ment volna. Így kondi után elmentünk cipőt venni. Bementünk az első boltba-a 2 közül- és meg is vettük az egyetlen felpróbált kiscipőt.
Mikor hazaértünk, gyorsan elmentünk sétálni és kb. 10 perc alatt teljesen sikerült a cipő orrát leamortizálni:)

Egyedül indult le a lépcsőn

Integetve elszaladt :)

Azután délután is sétáltunk egy nagyot és sikerült a sárban is megfürödni kicsit-de ugye gyereknél ez természetes:)

Egy "jól" sikerült Valentájn nap:)

Szombat este Ati kitalálta, hogy vasárnap ő főz, vagyis elvisz ebédelni. Én hülye meg nem akartam. Szegény csak nézett értetlenül, hogy mifene bajom van. Én bizony főzni akartam-monjduk nem akármilyen kaja lett volna....Na de beadtam a derekam és már csak kajáldát kellett választanom. Pont én, mikor olyan nehezen döntök! Így esett a választás a kínaira. Azt itthon megehetjük, míg Ancsi alszik és nem kell vele az étteremben bajlódni, hogy ő válogat meg kanalazik és összeken mindent. Igen ám, de eme döntésem örömére ettünk zsíros kenyeret hagymával...meg narancsot...csokit(a VV párbaj izgalmára:) )....meg sütit. Szóval az én egész feszessé vált pocikám másnapra újra nagy lett:( Az éjjeli gyomorégésről nem is beszélve. Másnap alig éltem, fájt a bélés rendesen. Főleg, ha a kínai kaja gyomorbarát ízére gondoltam. De Atika úgy várta, hogy nem akartam már megváltoztatni a döntésem.

Kár volt mártírkodni. Nagyon csípett a kajcsi, meg valahogy a szín-illat-íz kombináció valahogy nekem agyban nem fért meg. Meg az a sok zselatinos takonyszerű izé....na nem nekem való volt. Ati szomorú is lett kicsit. Én pár perc magamba roskadás után kitaláltam, hogy a kis lelkemnek egy csokis szuflé esne jól. Az én drága férjem segített is: habot vert(mellesleg fantasztikusra sikerült) és nézte az időt, meddig kell sütni. Biztosan emiatt(és mert csak fejből dobáltam valahogy össze a receptet), eddigi legfinomabb szuflém sütöttem! Tetején és alján kicsit szilárdabb, közepe jó kakaós, de nem kenőcsős trutyi, hanem ....nincs is erre jó szó...talán:orgazmus a szájban:) Így telt a valcsi napcsink:)

Tegnapra meg be volt ígérve egy szál rózsa is, ha ügyesen edzek. Küzdöttem, izzadtam a kondiban, aztán mentünk tuskóba. Gondoltam, jó lesz nekem egyenvirág is. Egyik sem tetszett nekünk. Akkor legyen képeslap!-mondta az én drága férjem. Nagyon szeretem, ha ír néha pár sort, de sajnáltam egy vagyont kiadni rá, meg egyébként sem csak ezen a napon és nem mindent megvásárolva kell szeretni egymást. Így abban maradtunk, elég egy ölelés. Aztán valahogy a tusfürdőknél betévedtünk a férfi estélyi ruhákhoz(gy.k.: koton osztály). Gyorsan bedobtam egy ízesítettet viccből a kosárba-amit Apjuk kicserélt nagyobb csomagra...ha-ha azt persze bírni is kell ceruzával, hogy ennyit elhasználjunk:D Ugyanis reggel én vagyok nyűgös, este ő, nappal meg alig van itthon. Azt hiszem öregszünk:))))
Kifelé menet eszembe jutott, hogy én akkor inkább koponyás cukorkát kérek! Kemény 40Ft-ba került az én ajándékom így:) Apa meg kért pattogós labdát, meg öltöztetős Micimackót azokból a pénzbedobós gömbökből. Jó kis Valentin nap volt ez :)
Azért még este tartottunk Apának ruhapróbát ;)

Bevásárlás, posta és aggódás a köbön

Vasárnap végül tesómék nem jöttek. 11-kor szólt, hogy betegek. Délre jöttek volna....no komment. Legalább volt napokra előre kaja anyuéknak és nekünk. Fácánleves volt, amit szerintem(és Ati szerint is) jobban el tudok készíteni. Na majd legalább Anyunak is van mit tanulnia tőlem:)
Nagggyon finom süti volt: piskóta, ribizlilekvárral megkenve, rajta kávéba mártott keksz és vanília puding. Erre került a laktózérzékenyek miatt és az én tiltakozásom ellenére hulala vagy mifene tejszín. Nem tudtam, mitől finom másoknál a tejszínes süti...hát ettől. Sose gondoltam volna. De nem gyakran fogunk ilyet használni, mert nem lehet abbahagyni az evést:)

Miután kajáltunk, elmentünk tuskóba. Vettünk kis könyvet, kisautót és egy (Zsuzsi tanácsára) mosolygó babát Ancsinak. Majd megkapja mukira/karira/szülinapjára. Majd beosztjuk:) Aztán az én unszolásomra végre elmentünk Jyskbe. Ott beszereztünk fenyődíszt és végre egy asztalterítőt!!!! Mert az nem volt nekünk csak a sima asztal vagy egy olyan ezer éves rongypokróc(azaz hímzett randa terítő). Ja és vettünk játéktárolót! Gurulósat. Majd bementünk a Baustoreba is. Ott meg lábtörlőt vettünk, kutyásat.

Itthon szépen rászabtam a terítőt az asztalra, a lábtörlőt kipróbáltam, ami végre nem csúszik. A játéktárolóval meg Anna akkorát játszott másnap! Tolta, belepakolt, beleült és toltuk. Szóval megspóroltunk egy csomó pénzt, mert járássegítő és bébitaxi sem kell:) Ja és miközben tolja, brummog hozzá, vagyis csak annyit mond buuuuu.

Hétfőn végre jött a postás, hozta az egyik megrendelt játékot, majd kedden és tegnap is. Csak azt, amit már múlt héten kellett volna, azt nem. Kérdeztem mi lehet, mire ő: Ja biztos vaterás, mert akkor nem lesz meg, mert így szokás. Szokás?! Mi az hogy szokás?! Mert a posta megunta, hogy olcsón szállítson és ezzel akarnak kényszeríteni, hogy csomagként küldjük. Fasza. Persze a csomag is eltűnik, ha épp olyan. Szerintem az volt a gond, hogy a csomagban társas volt és az csörgött. Na még azért a héten reménykedek, hátha megjön, de szerintem ezt lenyúlta valami rohadt lopós szemétláda. Ezek után honnan tudjam, hogy a pénz, amit feladok, odaér-e? Hisz jön a karácsony, kell a pénz... meg mi lenne, ha a boltos minden kifli csücskét levágná és mikor kérdezik, akkor azt mondaná, ez ilyen volt. Aztán jó kis gubát csinálna magának, mert ugye jön a karácsony...
Szánalmas.

Ahogyan az is, ami apám balesetével volt. A srác hazudott a bíróságon, a rendőrök meg nem emlékszenek, hogy apámnál lettek volna iratok...nem emlékszik, akkor honnan vették az adatait? Szóval emiatt apám a hibás, de elnézik neki, mert ő azt mondja, hogy nála voltak az iratok és akkor na egye fene hisznek neki, bár a rendőr nem emlékszik...a srác meg egy szent, mert nem is ment gyorsan (a helyszínelés kimutatta legalább 110-el ment) és épp lement a nap. Igen 6kor, nyáron...teljesen más időpontot mondott a  balesetről, pedig bizonyítható, mikor történt. Csak ő tűzoltó ugyebár. Kívánok neki minden jót és azt, hogy annyira legyenek mások becsületesek vele szemben, mint ő volt apámmal. Nem akarok neki rosszat, de hogy így hazudott, meg a rendőrök is, az kissé vérlázító. Mint ez a rohadék nyugdíj ügy...nem is akarok rágondolni. Mondjuk hetek óta zaklat egy rohadt ügynök ezzel, mert Ati nem küldte el a pi..ába. Na most ajánljon nekem valamit!

Az aggódás: anyum tegnap hívott, rosszul lett. Ati bevitte az SBO-ra, bennfogták, mert hypokalémiás(nagyon káliumhiányos). Talán infarktusa volt, de nem tudják. 1 hete volt kardion, ott már rossz volt az eredmény, ennek ellenére azt mondták, jól van. Most meg benn fekszik iszonyatos körülmények közt. A fektetőben. De választhatott, hogy egy rozzant ágyban akar lenni vagy egy világháborút is megélt tábori ágyon. Hah egészségügy! Ismét szeretünk! Elvileg ma kiderül hazajöhet-e. Éééés tesómra szokás szerint nem számíthattam, gyerekkel rohangáltam százfelé meg Ati is itthon volt vele, pedig annyi munkája lett volna...
Szóval ismét beigazolódni látszik, velünk mindig történik valami.

Szemcsepp, babázás, vatera és társai

11.én elkezdtük az  Atropinos cseppet Ancsinak cseppenteni naponta, a pupillatágítás miatt. Nagyon izgultunk Apával, mert ilyet még nem csináltunk. Esti fürdés után terveztük az elsőt, mert akkor Anna eszik és közben majd lefogjuk. Már mikor körülötte álltunk szomorú fejjel, szegény tudta, valami lesz, mert csak nézett ránk a szép szemeivel. Aztán gyors cseppentés és nem is volt vészes. Másnap már tudta mi jön, így küzdeni kellett vele, majd ez csak rosszabb lett a többi napon. Végül úgy szorította a kis szemét, hogy nem bírtam cseppenteni bele, így a csukott szemére ment a csepp és mikor kinyitotta, akkor szépen belefolyt. Olyan szívszorító volt nézni szegényt! Főleg az első csepp után, mikor tiszta vörös lett az arca, füle, de még a fejbőre is, az Atropin mellékhatásaként. Ja és másnapra meg ödémás lett a kis szeme, csak kis lőréséken látott.

15.-én mentünk Szegedre a szemészhez. Most sírós vizsgálat volt, de Apa jobban szenvedett, mert az ő ölében volt Anna, én meg a fejét fogtam le. Minden rendben van szerencsére, csak 4 évesen kell visszavinni, ha akarjuk.

Szerdán jött sógorom végre tornázni. Ezer éve nem tudott jönni. Aznap mentünk volna Petráékhoz babázni, de le kellett mondanom az utolsó pillanatban emiatt. Nagyon égő volt. Másnaptól olyan nyűgös, sírós volt Babuka, hogy nekem is megfájdult a fejem, alig akart elmúlni. Szerencsére eljöttek Reniék babázni, így elterelték Ancsi figyelmét a fogzás gyötrelmeiről. Úgy kellett ebédelni, hogy míg Apa adta a hamit, ő Kornélka kezét fogta:) Utána elmentünk kicsit babakocsizni, hintázni és csúszdázni.

Pénteken végre eljutottunk Petráékhoz. Bence már jó nagyot nőtt és nagyon megügyesedett. Úgy mászott fel az ágyra, hogy előtte odatolta a kis széket. Ancsim úgy meg volt szeppenve, hogy indulás előtt kicsivel oldódott csak fel. De azért jól elvoltak.

Babuka az utóbbi időben napról napra okosodik: ha az ágyon hagyom és kimegyek valamiért, akkor szépen ül, játszik és várja, hogy bejöjjek. Mondjuk így viszont este addig ül az ágy szélén, míg nem jövök be a fürdésből és esze ágában sincs Apával játszani addig.

Ja a vaterázás! Kinéztem gyerekkorom egyik nagy kedvencét és hossza tépelődés után sikerült is megvennem. Végre egy normális társas, nem ez a nagyon modern papírra nyomtatott kép, bábukkal és dobókockával, hanem egy kis gondolkodást is igénylő tényleg társas társasjáték. Bár még nem jött meg. Majd talán hétfőn. Aztán jön még pár játék is, mert szerintem arra, hogy szétszedje, jó a nem teljesen új is. Meg nem szívesen adnám ki a 3szorosát egy játékra, amit pár hónap alatt megun a gyerek. Pl. Kornélt sem érdekli már a drága pénzen vett vonata.
Ma kellett rájönnöm, hogy nekünk járássegítő sem kell. Ancsi szépen tolja a széket a konyhában le-föl és megy utána. Persze van a szék lábán filclap, így nem lesz karcos a parketta. Lassan befejez mára, mert megyünk Erzsébet napi kajára anyuékhoz. Szégyellem magam, mert nem csináltam tortát. De erőm nem volt, annyira sokat sírt 3 napig Ancsim. Nem is tudom, volt-e már ilyen.

Ééééés örömkék is vannak: Szilvi is hamarosan anyuka lesz(hetek kérdése), Yolcsim Áronja meg bármikor érkezhet. Jaaaaj és úgy izgulok helyettetek is! Meg érted is Ági! Várom már, hogy láthassam a cukorfalat Debut!

Betegség és osztálytalálkozó

Pénteken már nem voltunk Annával valami jól, valószínű Apa átragasztotta ránk is. Nem is bírtunk enni sem. Éjjel meg alig aludtunk Ancsimmal. Arra gondoltam, csak a szombati osztálytalit bírjuk ki valahogy, mert ugyebár csak 5 évente tartunk. Mondjuk elég szar belegondolni, hogy már 10 éve elmúltam 18. Nos reggel, azaz hajnali 5-kor már orrszívással kezdtük a napot. Majd igyekeztem mindenkit összekészíteni: nekem hajmosás, ruha, meg egy kis fejigazítás, Apának váltóruha, gyógyszer, reggeli, Annának is ruha, gyógyszer, kaják, víz, cumik frissen főzve, játékok. Elég nehéz volt úgy Anyuékra bízni betegen, hisz még sose volt az.
Az osztálytalira nem tudtak sokan jönni, mert nagyon"fontos" dolguk akadt. De én azért jól éreztem magam. Utána ebéd volt, amire a családot/párt is lehetett vinni.Mondjuk azt hittem, többen jönnek párban, de így is jó volt. A kaja viszont csak látszatra volt szupi, ooolyan hideg volt! De annyira bele volt mindenki merülve a beszélgetésbe, hogy senki nem szólt emiatt. Persze itt is voltak a megszokott kis klikkek és mikor beszéltem volna velük, le se szartak. Különösebben nem hatódtam meg ezen. Na és ott volt P.Cs.Cs.. Húúú engem még mindig idegesít, ahogy beszél! Ati egyből tudta, hogy biztos ő volt, akit annyit emlegettem mostanság. Ééés nagyon hideg volt. A suliban még bírtam csiniben, de a Majomban már átöltöztem játszósba.
Ja és persze Kriszta és Youlcsi is ott voltak, de egyszerűen annyi fele beszéltünk, gyorsan bepótolva az elmúlt néhány évet, hogy egymásra nem is jutott idő. Mondjuk ezt be tudjuk bármikor pótolni.Babuka is jól elvolt.

Youlcsi, Én, Kriszti és Flóra

Amint hazaértünk, rögtön indítottuk is Gizit, a porszívót, amit Ancsim nagyon szeret. Ő hamar rendbe is jött, hála a gondoskodásomnak, míg én lerobbantam. Hiába, a sok virrasztás nem tett jót. Napi 3 óra alvás kevésnek bizonyult. De mit tegyek, ha aggódtam, hogy miért köhög épp: szomjas vagy hurut van ott.

Tegnap el is mentünk a dokibához, aki szerencsére Babut is megnézte, így nem kellett a gyerekorvoshoz is elzarándokolni. Nekem antibiotikum, neki meg tovább az eddigiek, mert egyenlőre jól van. Aztán ebéd, majd anyuékhoz mentünk, jött a fodrász, hogy kicsit rendezze a buránkat. Majd jött Ati(aki titokban szintén fodrásznál járt) és elmentünk végre gyerekülést venni. Mert meghozták a megálmodottat a boltba. Vagyis ennek a drágább verzióját akartam, de lebeszéltek róla. Végül is Annának tetszik: énekel, beszélget, mikor benne ül és persze biztonságos. Bár a rögzítése nem győzött meg 100%osan. De majd kipróbáljuk mondjuk egy adag krumplival, hogy hirtelen fékezéskor helyén marad-e az ülés. Ja és venni "kellett" egy játékot is: zenélő, ágyra is rögzíthető vonat. Ééés tanultunk megint valamit: az alma hangja egy vonatfütty, a zsiráfé dallam és a nyuszié egy ugrás hang(leírni nehéz,de amolyan boing szerűen hangzik).

Tegnap alig éltem, így minden Atira maradt, kivéve a fürdetést. Hozta nekem lelkesen a gyógyszert, forró teát, mézes fokhagymát és pirítóst. Nagyon jó volt, bár úgy égett a gyomrom ezektől amellett, hogy takonykórtól, hőemelkedéstől és a sok huruttól fulladva szenvedtem. Mára jobb lett és Apa kifejezett tiltása ellenére nekiláttam főzni. Én hülye, mikor nem is kellett volna, mert ehettem volna a kedvenc Donpapa pizzám...de ha már Ancsinak főzök, meg mosogatni is kellett már, magunknak is összeütöttem egy kis sült csirkét, sült almával és rizzsel. Leves meg volt tegnapról.

Shoppingolás és újabb nyavaja

Kedd reggel alig tudtam felkelni. Pontosabban nem is ment, mert nem éreztem a lábfejem(no nem a szagát:) ). Apa helyretette, mert ki volt kicsit fordulva és pár perc alatt már működőképes lett. Azt hittem elaludtam, mert fájt mindenem, mintha elvertek volna. Később kiderült, tévedtem. Mikor mentem volna le később dolgomra, sikerült 2szer is összecsuklanom a szobában(még jó, hogy nem a lépcsőn). Akkor sírás, mérgelődés, hogy most egész nap egyedül leszek, mi lesz a gyerekkel, mert nem bírtam megemelni sem, mert azonnal lezsibbadt a talpam, majd a térdem is instabil lett. Faxa. Így nem maradt más, mint a torna és pihenés.
Délutánra összeszedtem magam és járóképes lettem, bár még sose utáltam ennyire a hordozót lecipelni a lépcsőn. Így el is mentem anyuval ülést nézni. Mert sikerült valamennyire eldöntenem a dolgot. Még 3 versenyző volt, abból egyik a nagy kedvenc. Én úgy emlékeztem, van is a boltban ilyen. Tévedtem...no ha már ott voltunk, megnéztük ami volt. A 3 esélyesből volt az, ami a legdrágább és ennyi pénzért tudhatna többet is. De nem tetszik. Azért kapott Ancsi egy szupi bélelt nadrágot, Anyutól fürdős kacsát, fogkefét(Ági végre volt az a nyuszkós, amit már belinkeltem neked és vadásztam rá pár hónapja) és az első babáját! Mert venni kellett neki, mivel nincs. Nekem sem volt túl sok, így nem volt kitől örökölnie. Meg szegény mindig mondja, hogy baba, de én egy darabot sem tudok mutatni neki, aztán mégsem hívhatja mondjuk a fotelt babának. És a boltos "néni" is adott neki egy pillangós tányért. Volt nagy öröm, sikítás meg éneklés az új dolgoknak. Elmentünk a tuskóba is és sikerült beszereznem snidlinget meg zellerszárat. Bár mire hazakeveredtünk, már csak sántikáltam. Nekem is annyi eszem van, mint egy papírcsákónak, hogy félbénán mászkálok le-föl.

Itthon aztán jól bevacsiztunk a zöldfűszeres-tejfölbe mártott zellerből(ettünk vagy 4et:)). Mert ez ugye diétás, hisz a modellek is ezt eszik...csak gondolom nem esznek meg majdnem egy egész vödrös tejfölből(900g) készült öntetet hozzá. Tudunk ám élni...ennél már csak a majonézes kis fahéjas patiszonsalátát szeretjük jobban.

Tegnap annyit mozogtam, mint Áron baba az anyukája pocakjában, azaz fetrengtem az ágyban. Este el is szégyelltem magam, hogy ilyen lusta vagyok. De mára legalább helyrejött a lábam. Persze nem lenne baja, ha nem cipelném a gyereket és főleg nem az egyik oldalamon. Belegondolva, örülök, hogy nincs hordozóm, mert tuti szarrá mennének a térdeim meg csípőm meg mindenem. Hisz nem elég a túlsúlyom, még a gyerek is növelné az ízületekre nehezedő terhet. De már fogyok! - 3kg:) De ez még mindig 10el több a terhesség előttihez, az Ati megismerése előttihez meg....szóval a szerelem hízlal:)

És mivel fogyok? Mivel nem vacsorázok...na jó nem mindig. Bár múlt héten, mikor hótfáradt voltam esténként és kifogyott belőlem a power, olyan jókat ettem este 8kor. Próbáltam csak kis kenyeret és inni rá vizet és fél órát várni, hátha nem leszek kajás. Ááá nem, csak 2-3 joghurtot nyomtam be, amiből jó esetben talán egy lemegy. Meg ettem sütit, de most inkább nem sütök, pedig megvan a következő, amit el kell készítenem. Szóval így visszajött 2kg, de aztán megint visszaálltam tegnap szerencsére. Pedig csináltam császármorzsát. Mert édesség kell, mert nem vettem gyümit és almát meg nem szeretek enni.

Álldogálás, turi

Elfelejtettem leírni, hogy Ancsi már egyedül áll. És nem 2-3mp-ig, hanem 10ig is kapaszkodás nélkül a göröngyös ágyon. A konyhába is mindig kimászik és kezd pakolni is. Azt hiszem új helyet kell keresnem a vázáknak. Meg a lépcsőt is le kell zárni, mert elindult felfelé. És ülés is kell a kocsiba. De ezt nem tudom eldönteni milyen legyen. Reniék egy középkategóriásat vettek, de amit ezen spóroltak, azt sportbabakocsira költötték. Nekem ennyiért az nem kell, inkább ülésre áldoznék, jó a mi babukocsink átalakítva sportossá egyenlőre.

Tegnap voltunk Renivel turkálóban. Még sose voltam, ő is csak most volt másodszor. Valahogy nem volt türelmem ilyesmihez. Bezzeg unokatesóm egy csomószor ment, meg hozott is pár cuccot Ancsinak. Én is találtam egy tündéri overált. Igaz sötétkék, de olyan puha és egy aranyos kistraki van rajta. Apa mondta is, hogy ez jó lesz szánkózni:)