Kertészkedés

Tegnapra babuka jobban lett szerencsére. Ebédcsinálás és mosogatás után épp szunyáltunk volna egyet, mire apa hazajött és felkeltett. Neki könnyű, nem csak 5 órát alszik éjjel. Csak nekem nem megy több, mert ha a gyerkőcöt lerakom, tudok kicsit magammal foglalkozni. Na nem nagy dolgokkal csak pl. kaja, fürdés, hajmosás és esetleg, ha még van hangulatom: testápolózás. Bár ez utóbbit babuka krémjével oldom meg, mielőtt behuppanok az ágyba. Na de ez gondolom nem túl érdekes.
Végre sikerült kertészkednem. Füvet gereblyéztem, virágokat ültettem, közben Ancsi a babakocsiból figyelt. Mire elunta, megjött apa és elvitte autókázni. Mikor meglátta Atit, majd kiugrott a kezemből. Egyébként a valamiért a Vacsoracsatát is ennyire szereti :) Úgy ujjong neki ja és a F1-nek. Szóval a 2 hete ültetésre váró, kissé már félholt muskátlijaim is el tudtam ültetni. Persze ezzel csak plusz gondot csinálok magamnak, mert majd locsolhatom őket naponta, ami azt jelenti, hogy kannával rohangálok a ház körül:( Bár állítólag kapok majd új locsolótömlőt, ami végre a kapuig ér! Jaaaj olyan jó lesz!
Na és amiből tudom, hogy eltelt egy hét: a fagyisautó. Jó nem nagy valami, meg nem is a fagyi miatt, mert azt annyira nem szeretem, inkább a zőccségek miatt. Húúú lehet kiakadni, mert annyira nem vagyok sem fagyi, sem palacsinta, sem krémes és amin Ati családja kiakadt: vaníliás karika kedvelő. Mert milyen ember már,aki nem rajong érte?! Naszóval vettem apa kedvéért csokis jégkrémet. Ő meg épp akkor ment autóval a pincébe és meglátta a fagyist az utca végéről, így gyorsan hazajött, hogy mennyire enne jégkrémet. Nagyon megörült neki, hogy gondoltam rá.
Ma kettesben leszünk és főzni sem kell végre:))) Így tudok takarítani, mert van mit ganyézni. Csak aludjon el a gyerek. Egyébként olyan 1/4 11-től aludt kb. fél 7-ig, meg 7-ig még eljátszott az ágyában. Észre sem vettem, hogy ébren van. Napról-napra ügyesebben fog. Hosszasan tanulmányozza az arcunkat meg a hálóingem mintáit. Ja és továbbra is imád "olvasni". Soronként végignézi az újságot és gő hanggal jelzi, hogy lapozhatunk:)
Délután még megyünk ballagásra. Nincs kedvem, mert nincs egy rongyom sem. Vagyis volna, csak nem jön fel rám:( De majd a babára hivatkozva, csak a kajára megyek. Nem is rossz a gyerek ilyen esetben:)

Most már anya is hisztis lesz

Én már alig várom, hogy este legyen és apa kicsit mentesítsen a babókától. Egggész nap rajtam lóg és ordít, ha olyanja van. Ez még nem gond, ha nem 3cm-re a fülemtől tenné ezt. Asszem már kicsit lüktet a fejem. Még az ebédet is majdnem odaégettem emiatt. Persze mire már kiakadtam meg vagy 3szor megégettem a nyelvem a kaja kóstolásával, Ancsika beszunnyadt. Én meg ott álltam szenes nyelvvel és megtépázott idegrendszerrel:)
Egyébként most is nyekereg meg reklamál. Persze rájöttem, hogy a múltkor is ez volt, mikor mocorgott a foga. Akkor is nehezen jött a kaka és másnap már ment a nyöszörgés. Remélem holnapra átmegy rajta. Ja és ha ez még nem lett volna elég, 2 napja salátázunk ebédre apával, ami...hogy is írjam le szépen? Felfúj. Szóval babunak nem elég az egyik gond, itt a másik is a dedrága ídösanyja jóvoltából.
Tegnap csináltam kukoricás tejlevest is,amit még sose ettem azelőtt. Olyan nehéz volt megcsinálni...kb. 6 perc:) Fini volt,elvileg sós kaja, de apa neszkvikkel(lol) ette.
No jelentem, a jermek megnyugodott, mert ideültettem a gép elé, lehet, hogy majd ő is ír pár gondolatot.
Vasárnap óta egyébként alig bírok vele, mert ő már nem ülni akar, hanem állni. Tartja a kis kezét, ahogy szokta, hogy ülni akar, de ahogy rámar a kezemre, már rúgja magát állásba. Na faxa, ez azért mégse jó neki. Egyébként most is úgy ül, mint egy mittudoménhány hónapos és ömlik a nyál:) Ja és sikítva énekelget, meg kacarászik a Five little monkey-ra.
Délután aludtunk kicsit a nagy sírásra, alig éltem, mert éjjel is fenn volt 2x, bár csak 10 percet, de nem tudtam visszaaludni. Szal vagy 2 órát lazultunk, mialatt 4szer csörgött a telim, ami nem gond, mert miért nem némítottam le, csak félálomban hülyeségeket szoktam mondani. Bocccsi:)
És olyan szép ajándokot kaptam apától: mérőszalagot! Méghozzá 3 méterest, így már mérhetek mindent, mert vagy egy éve ezért nyavajgok neki. Meg karabinert is kaptam, hogy azt a babutáskát na sose tudom mi a neve...pelenkázótáskát a kocsira tudjam tenni könnyebben.
Ugye mennyi érdekes dolog történt most velünk? Asszem dögunalmas háziasszony blog lesz ez receptekkel meg azzal hogy épp nyáladzik, sír vagy bekakkantott a gyerek:)

Nagy utazás...

Mögjöttünk! Hogy ott mennyien beszélnek szép ízes ö betűkkel! Ezt minden évben megállapítom magamban. És olyan aranyosan mondják, hogy milyen édös ez a gyerök! Ja és semmit nem fényképeztem, csak hazafelé lőttem pár képet, mert már annyi kép van onnan. Jó tudom, ez volt a gyerök első nagy utazása, de valahogy nem volt kedvünk kattogtatni. Hú még le sem írtam, minek utaztunk: mg. kiállítás és vásár volt. Vót ott traktor, gombájn:), meg sz.marha, szamár, ló, kecske, birka, baromfi, desznyó meg sok majom(azaz idióta ember). Itt is, mint a múltkori rendezvényen, volt sok újság ingyé! Meg vödör is vót! Az is ingyé, mert a parasztnak az kell.
Hogy az elejéről kezdjem, már átment rajtam a múltkori nyűgösség. Pénteken sikerült 14.05kor menetre késznek lennem. Bár 5 perce már úton kellett volna lennünk,de nálam ez is rekord. Főleg, hogy minden pakolás rám maradt. Atira csak a Story meg Best magazin bepakolását bíztam(mert azt szoktam néha olvasgatni, vagyis csak a képeket nézem), de természetesen itthon hagyta őket. Induláskor még kocsit kellett mosni, mert milyen már az, hogy Kálmánka(az autó) koszos. Mire odaértünk, egy rovarhatározó volt a szélvédőn meg a motorháztetőn és érkezésünk után 10 perccel meg egy tucat madársz*r.
Szóval megindultunk Ati sógornője meg mögöttünk jött. Babuka lassan beszunnyadt. Annyi idióta sofőr volt! És szinte mind NŐ! Hú nagyon életveszélyesen vezettek. Pl. kanyargós út,de simán 90-el lehet bevenni őket, erre minden kanyarban befékez az állat. Csak egyszer csússzon meg...ja ne, mert akkor hozzám kerül:) Legalábbis ha szerencséje van.
Szal odaértünk Hódmezőre, lepakoltunk a szálláson és rendőrmotoros felvezetésével száguldottunk a kiállításra. Na a rendőrbá nem sz*rral gurigázott, mert úgy berongyolt a tömegbe, hogy húzzon már szét a sok paraszt, mi meg alig mertük követni. Azért Kálmánka kicsit nagyobb találati arányt ért volna el a bámészkodó parasztok közt, mint a motor. Akkor szopi, peluscsere, puszizkodás és elmentünk valami kaját lőni. Mondanom sem kell, jól bekajáltam, mert ott minden évben eddig olyan fini grillcsirkecomb volt! Ja és kovászos ubi hmmm utánozhatatlan. Aztán még lenyomtunk egy kis somlóit, mert az kell, hisz szoptatok:) Annát mindenki megcsodálta, mert a G.papa már elhintette nekik, milyen cukorfalat. Hát az volt. Mosolygott meg dumcsizott mindenkivel. Aztán nézelődtünk kicsit. Babunak nagyon tetszettek a lovak meg a tehenek. Láttunk egy 500kg-os disznyót. Épp feküdt, de hát így is hatalmas volt. Ati először a fenekéhez kezdett beszélni:) Bár mindegy, mert nem sok különbség volt a fejéhez képest, hisz onnan is hasonló hangok jöttek:) Ja és természetesen most is elkezdett gondolkodni az én drága férjem, hogy ez mekkora brióst(gy.k.:kaka) csinálhat? Jaj néha olyan kérdései vannak! De én ezt szeretem. Pl. ha vízkőoldózok, akkor milyen kémiai folyamat zajlik és hogy mi a képlete stb. Mi a képlete? Az, hogy bameg nagyon gyorsan menjél ki a fürdőből, mert ha feltartasz sose végzek:)
Szóval lassacskán megindultunk a szállásra, mert várt ott a vacsi. Persze szokás szerint a Sólyomban is marasztaltak, mert hogy van egy csomó kaja és senki sem akar enni és együnk már. Libamáj volt:) Maradtunk. Mondjuk nem voltam éhes, mert az előző kaja óta csak 2 óra telt el, de a májat imádom. A szállás jó volt, minden új, kicsit kollégium fílingem volt, nem tom miért. Sógornőmék is megérkeztek este 8 után. Ők vacsiztak a szálláson. De még milyet! Jó nem azért, hogy ha olvassátok, csorogjon a nyálatok(én is bánom, hogy kihagytam): bajai halászlé, sült kacsacomb, meggyel pácolt(legalábbis ezt mondták) kacsamell, libamáj,köretek, töltött alma meg sütike volt a könnyű vacsi. Ja és 4 ágyas szobánk volt, Ancsi velem aludt,én meg szinte semmit, mert süppedt a matrac és éltem, hogy alám gurul.
Na másnap reggeli és indultunk a kiállításra. Protekcióval elkerülve a tömeget földúton mentünk be(Kálmánka úgyis bírja-még jó, hogy le volt mosva:) ). Séta, Ati unokaöccseivel nézelődés, ugrálóvár, trambulin stb., szopiztatás, peluscsere, pihegés és ebéd. Aztán ugyanez. Meg persze ismerősök, dumálás, babunézés, szokásos mosoly, gőgicsélés, szégyenlősködés, deédesezagyerök, nézd már hogy néz, huncutkodás, nyálmarkerek osztása annak, aki felvette. És el is repült ez a nap is. Este nem volt vacsi:( Nekem jó lett volna az előző esti is:) Mondták, rendeljük, az a vacsi aznapra, oks. Rántott sajt,imádom(amolyan szegényes kaja az előzőekhez képeset:) ), fürdés, fekvés. Reggel pakolás, reggeli és megint a poros úton mentünk, mert 9-kor már kezdett nagy kocsisor lenni a bejárat irányába. Fáradtak voltunk. Én alig tudtam aludni éjjel, egész nap mászkáltunk, beszélgettünk, újabb ismerősökkel futottunk össze, gyerekfelvigyázók voltunk és babukáztunk. Ebéd után indultunk is haza, mert Ancsi már nagyon kifáradt a sok élménybe és aznap már nyűgös volt kicsit(kb. 1 óra hosszat, utána ismét kisangyal lett).
Anyuéknál voltunk Kukackával, apa kocsit mosott mi meg babakocsit(volt azon a portól a lószarig minden). Apa este ment kosármeccsre, majd jött értünk és végre a saját ágyunkban alhattunk!
Ma lóti-futi nap volt, babuka nyűgös, mert fúj a szél és mert nem bírt kakilni. Most épp szunyál, remélem mielőbb produkál valamit a pelusba, akkor legalább nyugisan tud pihenni, én meg csinálhatnám a dolgom. Van mit. Meg kéne menni látogatóba vagy ezer helyre, de nem tudom mikor érünk oda. Ati most már egyre többet fog dolgozni, örülök, ha este 8ra hazaér majd. Ma meg...hát nem tudom mikor jön, mert edzés is lesz, meg utána még van progija. Ja és nekem is kéne már tornázni, ha nem akarok zsírdisznyó, mint amit láttunk 7végén.

Nem csak mosoly az élet

Hol is kezdjem? Áááá ha minden búmat leírnám, depi blog lenne. Csalódtam. Barátokban. Nem is tudom miért lepődöm meg vagy egyáltalán miért tartok olyat barátnak, akiben folyton csalódok. Talán mert én sem vagyok hibátlan, mint mindenki. Sőt, szerintem az is csoda, hogy Ati elviseli néha a hülyeségeimet. Bár ez igaz fordítva is. Csak karva xarul esik. Nem is tudom, minek rágódom még.
De vannak örömkék is ám! Jaaaaj úúúgy örülök nektek l"Y"ányok! Igen, ez főleg neked szól drága barátném:) Olyan jókedvemlett tegnap, miután beszéltünk!
Másik öjöm: babunak újra két fülbevalója van! Végre úgy tűnik, a balost sikerült jó helyre lőni. Már szerdán megvettem a helyére kerülő fülbevalókat és szerintem nagyon csini lesz. Már csak 4-6 (inkább 6) hetet kell várni, hogy kicserélhessük ezt a lövöttet(hú de hülye szó).
Ja és mióta van Ancsi baba, most voltam először én, egyedül! shoppingolni:))) Bár csak neki vettem rágókát(amit imád, mert azzal a kezessel folyton fejbe veri magát), rugit meg egy csini kalapot, ami kicsi (gondoltam, csak az eladó szerint ez jó) lett, így megyünk cserélni. Aztán mentem magamnak is venni valamit, mert a terhesgatyó bár kényelmes, mégse jó már. Na előtte még anyuéknál keresgéltem nacit. Találtam egyet és jó volt...csak nem kell menni meg ülni benne:) na aztán anyám gatyája lett jó(ami rá mindig kicsi volt, tesómtól kapta). Úgyhogy most van egy épphogy meg egy pont jó gatyóm. Na szóval,a shopping. Csalódás volt, mert ekkora ruha nincs. Leszakadapofám! Csak zsákszerű rucik vannak, amit olyan 50 év felettiek hordanak. Ami tetszett volna, az meg mellben naaagyon szűk volt. Szóval bementem egy nevezzük márkás üzletbe(ahova utálok menni a HP=hülye picsa eladók miatt). Na itt volt minden..ami S meg M méret. No akkor köszivazzegmegyek, de mégsem mert próbáljak már mer az ingyé van. Na ez a fajta duma szíven ütött. Honnan tudja, mennyi pénzt szeretnék költeni? Csak azért, mert nem trendi cuccban mentem, még nem bizti, hogy nem vásárolok. Ja meg a kérdésre, hogy nincsen valami "szeKSZi" ruha, ami mondjuk V nyakú, kiakadt. Láttam a szemén, hogy egy ilyen tehén ugyan kinek akar má tetszeni. Na aztán felvilágosítottam, hogy szültem és azé vok ilyen bálnás. Na egyből lett gúnyám. Nem seggszi, de cép. Aztán másik boltba be, ott is ugyanez. Így van 2 felsőm is.
Tegnap meg melltartót vettem, untam már a szoptatóst. No ott volt minden fajta. Vettem is 2 cépet meg 2 sprothoz valót. Azt tudtam, hogy nőnek az ikrek a terhességtől(B-ből lettem C) de hogy még mindig? Mert már D kell, ami már sapkának is jó:)Na ilyen hülye nő sincs még 1, aki nem ugrik ki a bőréből, hogy mellesedik. Örülök én, csak nem jön rám miatta semmi. Namajdlefogyok a hasamból és akkor csini leszek. Majd. Egyszer. Kéne, mert nemjóezígy. Apa meg csak fogy meg izmosodik, én meg...csak vagyok topisan, lehányt ruhában. Ja és hullik a hajam. De úgy nagyon. Tincsecskékben. Nem győzök porszívózni. Most a korábbi 1 heti adag kijön minden nap. És ráadásul őszülök:( Nanemár én nem akarok! Egy dolog, ami "jól" néz ki: a tetkóm a szememnél. Még jó, hogy megcsináltattam a szemem meg a szemöldököm, így legalább mégis kinézek valahogy. Szegény apa meg olyan kis lelkes mostanában és dicsérget, de én nem érzem szépnek magam. Na majd alakulok. Csak ez az asszonylét teljesen leköt. Mivel olyan lelkesen főzök neki és várom az ebéddel mindig. Csak mielőtt hazaér és tükörbe nézek, látom, hogy basszus hogyállahajam?
Asszem ennyit a panaszból. Most ideje becsomagolnom az útra. Mit is vigyünk? Ja a fél házat:) Gyereknek sok takaró, babakocsi, ápolók, tisztítót, fertőtlenítő, domestos, szivacs, gumikesztyű(takarítani), hálózsák, ruhák, pelusok, játék is kéne, cumik, vízforraló, hősugi, nekem hajszárító(mert nekem az lételem), gyóccerek, lázmérő, kistáska, nagytáska, bőrönd, minekhívjákmá babatáska vagy mi sz ami a babakocsihoz van na miaz má? Pelenkázótáska. stb. stb. stb. Szóval talán utánfutó is kéne. Csak babakád nem, mert majd apa tartja fürdéskor. Szal majd jövő héten megírom, milyen volt meg hogy mi maradt itthon:)

Semmi különös

No ez a 7vége is elmúlt! A F1ből nem sokat láttam, mert csirkét sütöttem meg ananászos körettel vacakoltam+házimunka, amíg babu apával tévézett. Sajnos nem tudtam képet csinálni a pipiről, mert azonnal bezabbantottuk:) Majd anyuékhoz mentünk, Ati meg kosármeccsre. Junior bajnok lett a kosárcsapatunk. D.u. még fagyiztunk egyet és már véget is ért a vasárnap.
Alig van időm valamire:( Délelőtt főzés, pakolás, kaja, pakolás. Délután igyekszem aludni kicsit. Kell a pihi, mert éjfélig fenn szoktam lenni, reggel meg 5-fél 6 közt kelünk. Gyakran vagyok álmos, mert babuka sokszor kér enni, de ennek megvan az eredménye: lassan növekszik a tej. Jó lenne, ha péntekig leszokna a tápos hozzátáplálásról, mert akkor elmegyünk kicsit Hódmezőre és ott jó lenne nem táppal vacakolni.

E öjöm, e bódogcság

Ma sem volt túl sok izgalom az életünkben. Anyuéknál voltunk babuval. Papa babakocsizott, anyuval meg főztünk. Közben jött tesóm. Megint megmondta nekünk a frankót. Szerintem szőkül. Mármint odabenn. Na de sebaj. Holnap megint F1! Kár, hogy Kimi már nincs, pedig neki szurkoltunk. Most meg ott az a Kiszel Tündi szemöldökű Falonsó helyette. Bár nem rossz, csak mégse szeressük.
Apa ma is volt junior kosármeccsen, mert kis városunk csapata igen jól áll. Konkrétan holnap az országos 1. helyért mennek asszem.
Olyan jó Ancsira ránézni! Egy éve még csak két sejt volt. Most meg...egy kis csoda! Igazi öröm. Rugdos meg nagy nyálcsomókat rak le a ruhámra. Ugyanis rájött, hogy amolyan köpésfélét tud csinálni. Meg ahogy a kis szemével szinte elmagyarázza mit akar... Anyu mikor ma látta, el is érzékenyült tőle. Ugyanis kevés volt neki a tej és kért tápot úgy, hogy a kis szemöldökét húzgálta meg nézegetett a tápszer felé. Értelmesebb, mint mi.
Édes, mikor összebújva alszunk délután és igyekszik lehetőleg mindkettőnkhöz hozzáérni:) Érdekes, de már nem is tudom, milyen volt kettesben. Vagy egyáltalán hogy tudtunk meglenni nélküle.
Ati újabban csak Kukackának hívja, mert olyan a kis hálózsákjában. Kukacka most épp alszik és azt hiszem nem ártana gyorsan zuhanyozni menni, amíg apa haza nem ér és fel nem kelti.

Házimunka, gyerek, avagy csak a szokásos

Még megvagyok, a torkom is megjavult. Szerintem valami fogdarab állhatott bele műtétkor és addigra dolgozta ki a szervezetem. Jócskán elhanyagoltam az írást! Mikor lett volna alkalmam, akkor olyan negatív voltam, hogy inkább jobb, hogy nem karcintottam ide semmit.
Különben semmi extra nem történt. Főzés, házimunka, ültettem pár virágot(végre megtehettem és nem szólt bele senki!) meg a gyermek. Volt pár kalandos nyakig kaki:) Sajna fogy a tejcsim :( és tápot kap, bár csak keveset és napi max. 3-szor, de ennek sem örülök. Pedig eszem a vitaminokat meg a tejcsináló méregdrága teát meg szopi teát meg sok gyümit(már amelyiket hajlandó vagyok megenni) és zöldségeket(na azt sokfélét). Ja és husi meg sajt is fogy rendesen. De ez semmit nem jelent. Sok volt a stressz és nehéz túllépnem már ennyi mindenen. Na depi azért nem vagyok, mert minek is lenék, hisz itt a kis családom. Meg örömmel is főzök(én aki állítólag nem tudok), csak valahogy magamra nincs idő. Persze ez nem igazán a gyerek miatt van, hanem mert megint túlvállaltam magam. De majdcsak megtanulom, hogy nem lehet mindent egyszerre csinálni.
Azért büszkén újságolom, hogy sikerült fini paradicsomlevest főznöm, amit Ati is meg tudott enni a refluxa mellett, meg tárkonyos fácánragulevest is csináltam. Hát nagyon klassz lett! Tegnap meg bizarr krumplileves volt. Először nagyon sz*rul nézett ki, mert csak alma meg krumpli volt benne majorannával. De habarás után meglepően jó lett. Olyat levest akartam, ami illik a francia sajtos fehérboros csirkéhez. Pont összeillettek. Ja és egyik sem lett szenes, ami nagy szó, tekintve, hogy először csináltam őket. De ennyit a kajáról.

Babuka egyre értelmesebb. Ha felkel és ott vagyok, csak mosolyog ezerrel, de ha pl. a földszinten pakolászok, akkor szólongat és elég csak mondanom, hogy:Itt vagyok! és máris megnyugszik. Persze van olyan is, hogy nem, de ennyi belefér. Már ügyesen kezd megfogni dolgokat. Van egy amolyan rágóka csörgős plüssnyuszija, amit csörgődobnak használunk, mikor énekelek neki. Annyira szereti, hogy az ő kezével ütögetjük, hogy egyik alkalommal el is kezdett kacagni. Azóta több alkalommal is volt 3-4 he-he egymás után.
Múlt héten voltunk doki néninél a havi szokásos vizsgálaton és szurin. A váróban semmi nem volt, de amint beléptünk...a hangos sírástól kicsit agysérült lettem. A múltkori vizsgálat óta fél a doki nénitől. Ugyanis akkor próbáltam bátorítani, hogy a szuri nem is fáj, csak csikizés(tudom, hogy nem olyan, de valamit csak kellett mondani), erre a dokinéne közölte, hogy nem mondjak már ilyet a gyereknek, mikor az fáj! Na azóta Ancsi nem szereti. Most is úgy fogadta az asszisztens: Ne utálj, de ez most fájni fog! Vazze! Azt hittem fejbe rúgom! Hogy mondhat ilyet a gyereknek?! Babu kapott egy szurit meg a Rotarixet szájon át, amit az én lányom szerencsére lelkesen benyelt. Közel 20ezerért ajánlatos is volt nem kibuknia. Még egyet fog kapni 5 hónaposan. Kész vagyon a védőoltás, de hátha nem kapja el vagy legalább enyhébb lefolyású lesz. Utána nagy hüppögéssel kísérve autóztunk haza.


Szerdán akkora vihar volt! Pont aznap raktam ki balkonládába az árvácskákat, de szerencsére sem a szél sem a jég nem tépázta meg őket. Ja és volt nálunk Hajni, így segített megörökíteni Annát az első szivárványával:) Este megnéztem nyeten, hogy mi ez a nagy égzengés. Időképen sok kép volt fenn, meg ott már d.u. 3kor írták, hogy nagyon készülődik egy szupercella Pécs felett, aminek a maradványából este 7 felé kaptunk is. Ati délután a rádióban hallgatta a jégesőben autózva, hogy felhősödés várható csapadék nélkül. A hülye OMSZ ennyit közölt csak. Néztem, mit írnak a viharról. Semmi extrát. Azt hiszem a szomszéd Kati nénit is kérdezhetnénk ezzel az erővel a várható időjárásról az OMSZ helyett.



Na nem ilyen setét a gyermek, csak anya nem vakuzott bele a fejébe:)

Eltelt egy hét

Hihetetlen, de olyan gyorsan eltelt egy hét. Már nem is emlékszem, mi történt. Szerdán varratszedés, vásárlás, sütés. Anyu segített szaggatni a linzert, mert alig éltem. Kicsit túl sokat akartam egy napra bezsúfolni. A gyerek meg ordított vagy 4 órát szünetekkel. Már kedden sem volt túl jókedvű. Anyu jött rá, hogy talán jön a foga. Akkor telefon védőnőnek, gyerekorvos ismerősnek, anyunak, Atinak. Mert nem volt itthon rá semmi, csak hűtőrágóka, ami nem kellett neki, csak szopizni akart, de már jól megharapdált kínjában. Aztán kapott steviát és az működött. Majd apa végre hozott zselét meg gyóccert, amit a doki javasolt. Persze rájöttem, hogy van jó pár barátnő,aki egyből tudná mit kell tenni, csak addigra már szita volt az agyam a sok lóti-futitól meg sírástól. Meg babu súlya már 2 hete állt és kicsit aggódtam. Persze nem csoda, hisz velünk mindig van valami, mióta szültem. Azóta jól van, csak amolyan előzetes volt, hogy mi vár majd ránk. A lényeg, hogy szerda óta szépen hízik:) Csütörtökön jött Ati nővére pakolászni, osztozkodni. Szombatig itt volt, én főztem, gyerekeztem. Ennyi.
Vasárnap vendégségbe hívott minket Nusi néni és nagyon finom levest akart csinálni, így tett bele karfiolt és borsót is. Ja és volt rántott karfiol is. Szerencsére nem robbantam fel:) meg a gyerek sem:) Tegnap anyuéknál húsvétoltunk. Anna nyűgös volt, mert van neki egy okos anyja, aki sonkát és majonézes tormát zabbantott, amitől a tej is csíphetett és az nem tetszett neki. Persze megint fél napba telt, mire erre rájöttem:)
Tegnap óta megint dagad a torkom. Fasza. Néha nyelni is nehéz. A Calcimusc valamennyire jó, de nem ártana tudni mi okozza.