Karácsonyt várva

Atyaég! Már megint karácsony! Tavaly is ez volt, akkor is alig tudtam magam összekapni a nagy napra :) Most meg...bölcsizünk napi 2 órát, ami teljesen tönkreteszi a délelőttöt, aztán ebéd, alvás és itt az este. Jaj hogy fogom magam utolérni? Ráadásul havazik. Szép és jó csak ne kelljene nekem lapátolnom folyton :)
Ancsi és a hó? Nem jön be neki, mert csúszik. Akkorát esett a kocsifeljárón, mikor a tiltás ellenére egyedül elindult fel, hogy édes anyukája csak röhögni bírt. Nem tehetek róla, de ahogy csúszott lefelé... :D
Na azért egy kicsit beleturkált később a hóba, de a szánkózás kifejezetten nem jött be neki, mondhatni a helyzet ugyanaz, mint tavaly, áll és üvölt, de majd megszokja.

Sütés és Ágizás

Anyumék betegek lettek, így nem mentem kondiba a hét további részében. Unalmamban nekiálltam sütni:kacsát, sütiket. Anyuméknak is vittünk a kacsából meg a levesből, hisz inkább pihenjen, mint a konyhában bohóckodjon naphosszat.
Végre megjött Ági Indiábúúúúl:) Gondoltam meghizlalom meglepem:) egy kis sütivel. Tortához nem volt kedvem, meg elég tej sem volt, linzerhez meg kevésnek találtam a margarint, így lett 2 adag kalács és 1 adag linzer:) Fincsi kelt rózsák, kakaó csiga és lekváros virágok készültek. Ancsim is imádja őket és mivel jókat aludt, volt időm sütni aznap.

A primulákat odatettem, hisz olyan szépen virágoznak:)

Este eljutottunk végre Ágiékhoz. Debu olyan tündéri, mint a képeken/videókon. Szép, nagy szemei vannak, amit Ancsi mindjárt észre is vett-valamiért szeret mások szemébe nyúlni:) Kóstolhattunk sokféle indiai ropogtatnivalót, amik közül 2 nem volt csak csípős. Azt hiszem igen gyorsan lefogynék, ha ilyen fűszerezésű kajákat ennék:D De az a bizarr, sült keszegre emlékeztető nem jut eszembe mi a neve(angolul asszem lady finger -nos magyar találatokban meg csak vibrátorokat ad ki a gugli erre a névre:)) szóval az nagyon finom volt! Babuka kapott szép karkötőt, amit imád, mert "arany" és lehet vele Csön-csön gyűrűt énekelni. Mire indultunk volna haza, már egész jól belejöttek a játékba az apróságok-Ancsi egy kislapáttal meg is fésülte Ági tesóját.
Ja majdnem elfelejtettem: ugye épp holi volt, aminek mintha láttam volna nyomát bemenetelünkkor Ági fején, de már időnk sem volt védekezni, mert Atika kapott az arcába egy kört:) Jól áll neki a zöld és a rózsaszín:D és persze én is kaptam sárgát és rózsaszínt. A látszat ellenére, nagy élmény volt nekünk, hisz sose hittem volna, hogy valaha is lesz ilyenben részünk. Kösz Ági az élményt:)

Dev és Anna

Karkötőkkel

Holi volt

Én is kaptam keveset

Vagyunk, vagyogatunk

A héten 4x voltam kondiban, ami miatt a ház úszik, a főzés elhanyagolva. Pontosabban azért haladtam, mert függönyöket mostam, karnisokkal harcoltam:), virágot ültettem. Csak nem látszik szinte semmi mindebből.
Fáradt vagyok. A napi 5-6 óra alvást nem nekem találták ki. Babu nagyon eleven, szempillantás alatt rámol szét.
Anyu megtanította lemászni az ágyról, így ha szólunk neki, hogy tolasson le, már lenn is van, akár hálózsákostul is.
Szerdán adott Mamának is puszit. Odament, cuppantott egyet és ment tovább. Mama meg olvadozott. Később meg mondta, hogy mama, mire Anyu megint olvadozott és kérte, hogy ismételje meg, mire Ancsim: Ezssiiii! Szóval nagy franc a kiscsaj.

Ja 7 végén voltunk Gábor papáéknál kaján. Ancsika produkálta is magát szokás szerint. A Papa odáig volt érte, mikor a kis táskából kivette a fésűt és megfésülte őt.

A 8.fogacskája már szépen kibújt, jól tud vele harapni kezet, lábat vagy amit talál.
Apának szokott búcsúzóul puszit dobni, ha hazaér akkor meg nagy örömmel várja az ajtóban.

Beszélgetni is szoktunk:
-Apa eme.
-Igen dolgozik.
-Ühüm. Apa gyeeee.
-Igen, nemsokára jön haza.

-Kérsz enni?
-Ühüm. Isz.
-Inni is?
-Ühüm.Ez!
-Jó odaadom a kanalat is.

Ugyanis mindig mutogat és mi kérdezgetjük, hogy Ez kell??? Így megszokta és mutogat mindent és mondja, hogy ez:)
A távirányítókkal nagyon jól bánik. Simán hangosít vagy kikapcsolja a tévét. A mosógépet is kezeli már: tesz bele ruhát, mutatja, hogy hol a mosópor és hová tegyem, benyomja a programot és indítja is:)
Azt hiszem kicsit sokat lát engem takarítani, mert esténként egy domesztosszal és egy szivaccsal mászkál és törölget mindent fürdés előtt:))))

Nem vagyok szüli feli

Igen, meg kellett állapítanom, hogy mióta kondiba járok, az izmaim növekedésével a lakásban lévő rendetlenség is növekszik. Pedig igyekszem. De már főzni sincs kedvem, mert ugye rendetlenségben nem lehet főzni(lévén annyira nincs sok edényem) és mire elpakolok, letörlök mindent, elkészül a kaja és ott az újabb halom. Azt hiszem valamit rosszul csinálok. Miért nem elég nekem a bedobok valamit a sütőbe vagy valami rizottó vagy tokány vagy mifene? Nem nekem habarás kell, meg pácolni, meg serpenyőt piszkolni meg tésztát gyúrni, mert túrós tésztának csak az a jó és akkor még pörc is kell hozzá, mert így növelhető a mosogatnivalók száma. Ezek után meg mit csodálkozok, hogy foltosodok a porallergiától?! Ekkor kapcsoltam, hogy tán a gyereknek sem biztosan jó ez, így sajnos vissza kell állnom a heti 2 nagytakarításra:( Faxa! Tegnap előtt nekiálltam mindent felszedni a földről, felporszívózni és felmosni az egész lakást. Aztán még ágyat húztam, cumit főztem, mosogattam, gyereket etettem és kidőltem. Törölgetni meg már lusta voltam.

Jókat tudok itt sírni arról, hogy mennyire nem akarok takarítani, mi? Pedig Anyunak is kellene segítenem. Nem győzi szegény, de most Fater sugároz, mint Paks, volt vizsgálaton és kiderült, nincs csontáttéte. Ez is valami. Hétfőn vizsgálják tovább a prosztatáját.

Na de jó dolgok is vannak: ma önszorgalomból 2 és fél órát nyúztam magam a kondiban. Olyan csini kis bicepszeim nőttek:) Ja és meghívtak jakuzázni. Szokás szerint megint akkor, mikor megjött pfff...már mondtam a sógoromnak és a sógornőmnek, nekem nem kell mensi naptár, mert ők vagy akkor hívnak fürdeni vagy akkor jönnek-és persze agresszív vagyok olyankor. Szóval mindig ráéreznek. Ja igen, a nőgyógyot megint elhalasztottam. De a mozgás mintha jót tenne. Meg annyi időm sincs nyavajogni.

Feltétlen le kell írnom, hogy igen kedves Ági, eljött a pillanat, mikor a gyerektől hangyafasznyit sem haladok semmivel. mert ott van, láb alatt, amit elteszek, kiveszi, kiönti, széttépi, nyálazza, üvölt és elkezdődött a hanyatt vágja magát és durcázik korszak. Igen! Ezért jó szülőnek lenni! Mellesleg benne nem anya vízszintérzékelő van, mint Áron babában, hanem anya-libidó méter. Mikor végre nem hótfáradtak vagyunk és gondoljuk, hogy akkor remélhetőleg ma is elalszik a gyermek 10 előtt, hisz már ez megy 3 napja és végre lesz valami, akkor ez sosincs így. Mert pont akkor őkelme nem hajlandó elaludni, nézelődik, ugrál, mászik rajtunk, míg mi el nem alszunk. Akkor valamikor az éjszaka közepén felébredek, mert a húdeszekszi hálóingben megfagyok és beteszem a kis rosszcsontot az ágyába és felveszem a jajdenemakarokdugni hálóingem:) és alszok tovább.
Persze néha kicselezzük és lekapcsoljuk a tévét, majd legalább fél óra visszafojtott röhögőgörcs és tettetett alvás után elalszik Ancsika. Olyan édi olyankor, mert hi-hi hangot ad ki(mintha kérdezné, ez mi?), mert nem érti, miért nem tévézünk és integet a sötétben világító cumijával. Majd belenyúl az orrunkba, nehogy aludjunk.

Zsúfolt nap

Tegnap alig tudtam felkelni. Az is nehezítette, hogy rosszul aludtam. Atival összezörrentünk este. Jaj nem komoly dolgon, csak úgy gondoltam, most megmakacsolom magam és haragszom-hozzáteszem a nagy semmiért(kialudt a tűz a kazánban és nem akartam hősugárzót kapcsolni 1 órára, míg Ati hazaér, Anna meg kismajomként tapadt rám ráadásként). Szóval kimásztam az ágyból, reggeli, készülés a kondiba, amihez smink:) is kell. Mert az jó, hogy ha szenvedek, legalább a fejem nézzen ki valahogy a tükörben.
Babut leraktuk Anyuéknál, én meg mentem izzadni. Meg kellett állapítanom, hogy alakulok, feszesedek napról-napra. Aztán gyógyszertárba bárányhimlő elleni szuriért, majd gyerekért, majd orvoshoz rohantunk. Ancsim nem aludt délelőtt semmit, a dokihoz érve épp bealudt volna. Gondoltam 5 perc van még a rendelésből, esetleg 20 percet várunk és mehetünk. Másfél óra lett belőle. Anyu is jött velünk. Éhesen, hótfáradtan ültünk, Ancsi persze üvöltött benn a dokinál(addig kis mosolygyár volt) :S Mivel 2re értünk Anyuékhoz, én meg teljesen kimerültem, így ott kajáltunk, Babuka közben aludt egy nagyot-bő 3 órát. Megint jó későn értünk haza és oly boldog voltam, hogy fél 8kor még moshatok...

Most még hálócuccban ücsörgök, miközben két szép fácán csücsül a mosogatóban rám várva. Még jó, hogy 1re kell ma ebéd, mert alig tudom összeszedni magam. Főleg ha belegondolok, hogy legalább fél óra lesz mire a jószágokat feltrancsírozom...
Elfelejtettem írni, hogy találtam egy nagyon fini és egyszerű levest: pirítunk hagymát, rá reszelt répa(30dkg)-megpárolni, reszelt főtt tojást(6db) adunk hozzá(én később összeturmixoltam) és víz, só, bors, leveskocka. Tejfölös, kevés lisztes habarás, mustár, citromlé(snidling-ha van) ízesítésnek. Fél óra alatt kész a francia tojásleves és Anna is imádja.

Csak a szokásos tortázás:)

Most írhatnék arról, hogy takarítok, főzök meg ellátom a kiscsaládot, de ebben semmi izgalmas nincs. Ja és voltunk Pétervásárán, de itt sem történt semmi extra. Elmentünk, temetőztünk és megjöttünk.
Sógoroméknál voltunk ünnepelni a gyerekek(Dávid,Becő és Anna) szülinapját, Ati és Ágnes névnapot tegnap. Ma hulla fáradt voltam, csak pihentem.
Csütörtök este tudtam meg, hogy nem vasárnapra, hanem szombatra kell a torta. Mivel 3 gyereknek volt ünnepe, mindenkinek külön kis tortát szerettem volna. Akkor bele sem gondoltam, ez mekkora meló lesz.

Bencével

Péntek d.u. megsütöttem 3 piskótát(egészen belejövök már): simát, kakaósat és puncs pudingosat. Anyu tanácsára piskóta tekercsként tekertem őket, így nem kellett a lapvágással bajlódni. Közben Petrák bejelentették, hogy jönnek. Gyors takarítás, gyerekellátás, majd krémek főzése:vanília és csoki. Közben Petra és Bence megérkeztek és fél 8 helyett, fél 9 után mentek haza. Ezzel jó nagy késésben voltam és Ancsikám is fürdetni kellett volna már lassacskán. Aztán este 9kor nekiálltam tortát tölteni egy ordító gyerekkel mellettem, Apa akkor esett haza edzésről. A kapkodásomnak köszönhetően a krém kifolyt, reggel újra tölthettem:( Közben épp női létem legszebb napjait élem, amitől erőm egyenlő lett a nullával szombatra:(
Szombaton már félőrültként csináltam a tortákat és Anyu is eljött, bár segíteni nem tudott, mert nem értette meg, hogy a fondant nem lapítható szépen kézzel. Így neki a mosogatás és a gyerekfelügyelet maradt.

Tortácskák(Ancsié:pucsos piskóta vanília krémmel, Dávidé:teniszpályás:csokis psikóta, csoki-narancs krémmel,Becő:piskóta csokikrémmel)

Ancsi, Dávid, Becő, Ádi

Végszóra sikerült befejezni a tortákat és 1-re oda is értünk sógorékhoz. A gyerekek odáig voltak, hogy ők vághatták fel a saját tortájukat. Becőkém teljesen lebontotta a torta díszítését:) Volt játék, kaja, zenehallgatás, jókedv, borkóstolás(Atikám borai most is fantasztikusak lettek!). Ancsika meg elég jól bírta, 5 után dőlt ki, mikor autóba ültünk. Aztán még Koriékhoz elmentünk, mert a lapitopink pár napig halódott és Roland(Kori apuja) megjavította. Ancsi jó fél óra szundi után felébredt és már ment is a játék Kornéllal. 9-felé értünk haza:) Jó kis nap volt, csak fárasztó.

Boldog 1. szülinapot Ancsikám!

Ancsi torta

Apa névnapi tortája(mákos, citrom kérmmel)

Csokis-karamelles

Lufik közt jó játszani

Ma van Ancsikánk első szülinapja. Olyan hihetetlen, hogy már 1 év eltelt! Mamáék és Gábor papáék jöttek vendégségbe hozzánk. Apa intézte a lufikat és a terítést, én meg az összes többit:) Anyu szerencsére segített a sütésben, nekem csak előző nap a krémgyártásba és a fondant begyúrásában kellett a részem kivennem. Ancsi kedvenceiből állt a menü: brokkolikrémleves, sült csirkemell(natúr, tüzes) és combok voltak. Krumplipüré, saláta és 2 torta volt a menü. Ja meg egy pici babatorta túróspitéből kiszaggatva és áfonyás almapürével leöntve.
Mire megjöttek a vendégek, sajnos Babuka elfáradt és a kajából sem nagyon evett. Mire a tortákra került a sor, nagyon nyűgi lett:( A gyertyát nem akarta elfújni, inkább a lángba szeretett volna belenyúlni, de ezt nem volt szabad, így már nem is érdekelte a torta sem. Na jó, azért a tűzijáték tetszett neki. Aztán mégis engedte, hogy apája villával etesse. Mire a játékokat megkapta tőlünk, már újra jókedvű volt. Rám jellemzően, el is felejtettem az ajándékait. Mikor a nagyszülőktől kapott pénzt és le-föl totyogott, akkor kapcsoltam, hogy tőlünk még nem kapott semmit...pff jó kis anyuka vagyok ismét...még jó, hogy egy hónappal előtte már be volt készítve az ajándék. Csak úgy elraktam, hogy kiment a nagy főzés-sütés közben a fejemből. Egyébként nagyon feledékeny vagyok. Néha azt is fel kell írnom, mi lesz az ebéd, mert mire az asztalra kerül a kaja már teljesen más lesz. Pl. pörkölt helyett spenót és rántott hús:)

A kaja-ronda és finom:)

Sültek és a vasalatlan terítő:)

Anna Luca baba

Mikor mindenki elment, még picit játszott, majd aludt egy nagyot a mi kis szülinapos Babócánk:)

Tóni család:)

Kismaszat

Télapó itt van...és meghozta az első lépéseket!

Ati tesójáéknál töltött kaja után Ancsi megkapta a miku ajándékokat.kisautó, pohárkészlet,vagy mi a neve, miku csomag-ennek nem sok értelme volt, tologatós bohóc-elsőre ennek sem láttam értelmét. Másnap voltunk Anyuéknál ebéden, Apu névnapja alkalmából, majd jött a télapó is. Játék majmócákat, kisautót és egy hógömböt hozott, ami kb. 3 perc múlva a padlón landolt. Annyi kiderült, hogy a búra nem törhetetlen. Szóval ennek a meglepinek annyi volt:(
Mikor hazaértünk és a nappaliban folyt a játék, Ancsi felállt és tett kb. 4 lépést. Egyedül! Annyira meglepődtem, hogy nem is tudom pontosan mennyit lépett. Csak egyszerűen ment:)

Másnap nagy izgalomban voltam, hogyan is jöjjön a télapó. Énekeltünk neki napközben sokat. Aztán nekiláttam takarítani, mert Ati a ház minden szobájában rendetlenséget csinált. Ugyanis szombaton fűtésszerelés volt és légtelenítő szelep csere. Emiatt szinte minden falon,függönyön, radiátoron, bútoron volt koszos víz, lábnyomok a szőnyegen, sáros lépcső, garázs. Szóval nagytakarítás várt rám 3 szinten. Mert ugye koszba nem jön a télapó. Este 8 kor még egy gyors hajmosás és már jött is a nagy esemény.
Babuka nagyon örült mindennek-hisz amiket eddig kapott, odatettük. Szegény télapónak először a talpát, majd a fejét kezdte rágni. De ugye csokit még nem ehet, így nagy ordítás kíséretében visszaszereztem tőle a darabokat.

A kinder tojásokat másnap bontottuk ki. Az én kislánykám azt sem tudta, mit csináljon, nem tudta kibontani. Pedig elvileg mindent tépked. Aztán rájött, ezt nem tépni kell, hanem szétnyomni és akkor a csomagolás szétszakad.

A tologatós bohócot meg nagyon szereti tolni. Én tartom a rudat, ő ebbe kapaszkodik és megy ügyesen.

Tegnap volt nálunk Anyu és tesóm. Hozott egy sapit mikura és mandarint. Persze Ancsi kért, pedig a citrusféléktől pöttyösödik. De annyira jól esett neki. Eredmény: néhány halvány pötty a hátán és popóján.

Ma voltunk dokinéninél. Kivételesen nem üvöltött Babu, így kiderült, kis szívzöreje van. Faxa. Lehet, jövőre mehetünk vérvételre emiatt. Egyébként minden rendben vele.

Elfoglalt voltam eddig

Megint sokáig halogattam az írást:(
Anyut hazaengedték szerencsére másnap. Aztóa jobban van elvileg. Ma volt vesefunkción, mert kapott egy faxa kis gyógyszert, ami a káliumot visszatartja és a vesét ezáltal rongálja.
Voltunk vele Kecsón Koponya MRI-n múlt kedden. Mivel Babu is velünk volt, lementem a kocsiba, mert Ati nem boldogult vele. Közben tiszta ideg lettem, mert úgy éreztem Anyu rosszul van, infúziókkal böködik, meg fekszik, fullad. Aztán megkönnyebbültem. Hú basszus tiszta halálfélelemem volt! Közben egy csomó ember, aki utánunk várt, már ment haza. Akkor csörgött a telim, Anyu volt az. Allergiás lett a kontrasztanyagra. Szerencsére a vizsgálat után, nehogy már feleslegesen autózzunk ennyit:) Szóval fektették, szurkálták, épp, ahogy azt lelki szemeim előtt láttam előtte. Röpke 4 órás várakozás után mehettünk haza. Addig Mekiztünk(denemszeretem), Tescoztam(vettem adventi koszorút és miku sapit Ancsinak).
Éééés beszéltem telin Andrejjával, akivel (meg Szilvivel)  együtt ittuk még Vietnámban a keréknyomból a vizet-azaz laktunk a nővérszállón:) Jó lett volna talizni, de Félegyházán sajnos nem járunk soha:( De azért nem felejtettelek ám el! Meg Napsyt sem! Meg a többieket sem persze!

Csütörtökön nagy sütésbe fogtam. Előtte nem volt időm, mert takarítottam és jött az az ügynök liba. Na mikor úgy kezdte, hogy írjuk össze, mennyi lesz a gyereknek az iskola, különóra és mennyit költsön bulira, én bizony kiakadtam! Majd biztosítást ajánlott, de nem azzal, ha valami érne, hanem, ha Ati feldobja a talpát. Nekem ott elborult az agyam, majdnem kidobtam a nőt! Szóval miatta maradt a sütés másnapra. Vittünk meglepit a mamiknak(idősek napközijébe): meggyzselés mini sajttortácskákat. Jaj olyan édesek voltak, ahogy ették! Kapott tőlük Babu egy kis malackát. Pistabáékat is meglátogattuk. Kaptak ők is sütit és adtak mandarint meg kinder tojást.

Másnap jött hozzánk Adri és Marci. Elvoltak a csöppek, bár Ancsim kicsit köhögött, mert előző nap apája sapka nélkül kivitte pár percre. Alig mentek el Adriék, jött Ati és apuja ebédre. Paradicsom leves, tepsiben sült krumpli(sült almával és citrommal), sült csirkemell és pogi volt a menü. Apósnak nagyon ízlett. :) Délután még ANcsival mentünk Anyuékhoz tortát csinálni. Anyu már elkészítette a piskótát, rám csak a krém és díszítés maradt. Sógoromnak készült, csokis, mert azt szereti. Gyakoroltam, hogy Boldog szülinapot Gábor, mert nem olyan könnyű ám krémmel írni. De mire oda került a sor, már Ancsi nyűgös lett, Ati meg jött volna értünk, a krém is kifogyóban volt, így csak annyit írtam: Gábor...no komment. Ennyire hülye nem lehetek! És mégis. Eléggé húzós volt a hetem, meg Babu is rosszul aludt éjjelente...

Másnap mentünk sógorékhoz ebédre. Elkéstünk-minek is csodálkozni ezen. De vittük a tortát, meg az én állítólag vajas piskótámat. Szerintem ez barackos pite Erika módra, azaz fűszeres szilvalekváros kevert tészta egy kis zsemlemorzsával hintve. Mindenkinek ízlett. A torta meg....nos a csokimáz szépen bevonta még az oldalát is a krém alatt...hmm. A díszítés meg csak úgy jött. Fejből. Azt hiszem gyakrabban kéne alkotnom:)

Egyébként egész jól megálltam, hogy ne egyek sokat. Már lassan talán fogyok. Persze ésszel. Bár ez a mai pizza épp nem volt valami ésszerű. Sebaj, holnaptól ismét jöhetnek a zőccségek :( Nekem ez igazi büntetés. Hisz ki hallott már olyat, hogy egy húsevő zöldbabsalátát egyen?! Sőt volt egy olyan nap is, mikor nem ettem kenyeret. Én bizony! Aki még a nokedli, tarhonya vagy tészta mellé is eszik kenyeret. Hiába, nehéz átállni az eddig megszokott dolgokról. Csak egyik éjjel, mikor Anna miatt fenn voltam, eszembe jutott, hogy már csak 1 évig kezdődik 2-essel a korom. Aztán meg már...szóval nem lehet itt halogatni a fogyást, mert mikor akarok vékonyabb lenni?!  Na meg az egészségem sem utolsó. Csak ugye az én kitartásommal nem egyszerű. De majd igyekszem.

Lábadozás, vendégség

Múlt hetem pihenéssel telt, mivel a főzés miatt nem feküdtem és rosszabb lett a helyzet. Mennyivel kisebb erőfeszítéssel járt volna pizzát rendelni...
Csütörtökön megtudtam, hogy másnap érkeznek sógornőmék. Nem is lenne gond, csak nem volt kedvem takarítani. Azért mire ideértek, összeszedtem magam. Ja és mostam is, mert a nagy lábadozásban eléggé hanyagoltam. Ez persze csak annyit jelent, hogy 3 napig pihentek a gépek. Mert több is van. Minden szinten egy. Húdegzdagok vagyunk, mi? Persze ami a garázsban van, kicsivel fiatalabb csak nálam(Hajdú), de most szabadságon van, a konyhai pár éves-ő a szépruhamosó, az emeleti meg sógoréktól jött kiszolgált jószág, elromlott programkapcsolóval. De működik, ő mossa Apa ruháit. Én azt szoktam rá mondani, gyerekzáras, mert csak fogóval elforgatva lehet beüzemelni a megfelelő progit. Azt csak úgy hallásra saccolom, hogy épp hol kezdődhet. Remélem sikerült mindenkit jól eluntatnom s háztartási gépeim bemutatásával.

Nos vendégeknél tartva, pont akkor jönnek mindig mikor én női létem legszebb napjait élem. Hogy hogyan sikerül midig eltalálniuk... Szóval nem elég, hogy xarul vagyok, elvérzek, még vendégek is jönnek. És én hülye bevállaltam, hogy sütök tortát. Mert rokonyék nem tudnak. Hahh én sem, de nem mertem mondani, így megalkottam 2. tortámat. 15+1 tojás és 1 liter tej esett áldozatul. 3 piskótatekercset sütöttem, mert én csak azt tudok ezekben a böhöm nagy tepsikben, így lett tekercses tojtácska. A kép csalóka, mert ez nem kistányér, hanem az a nagyobb tál a készletből, amire tortát vagy sültet lehet tenni. Ja és a díszítés meg azért béna, mert sose használtam ezelőtt még díszítőcsöveket.

 Felvágva:

Sógornőm le akarta törölni az ottmaradt krémet és mandulát, én meg megettem gyorsan, így került oda a kezem nyoma:) Vasárnap sógoréknál volt vendégség, ott próbáltuk felfalni ezt a tojtát. Előtte halászléztünk és Ancsi is kapott halhusit az ő kis krumplis, zöldséges kajcsijába. Ajándékozás is volt az elmaradt szüli- és névnapok alkalmából. Babuka kapott golyós tologatós játékot, meg egy zsák ruhát Becőkétől. Apa egy szuperszexi inget, amit csak akkor vehet fel, ha vele vagyok és csak itthon:) Én meg egy kötött felsőt, ami Ádika szerint szép, csak átlátszó:) és egy szakácskönyvet. Ez is jó, csak én nem szoktam ilyen kajákat csinálni, mivel Stahl Jucis tésztaételes könyv. Nem is eszünk tésztát, max. milánóit, mert abban van hús:), persze rántott hússal, mert sok benne a tészta. És olyan hozzávalókból álló receptek vannak benne, mint fenyőmag, szarvasgombaolaj, meg mindenféle szószok, amik "mindig" vannak itthon. De majd kiteszem a polcra a könyvet, mivel jól néz ki:)