Be/elhavazódva

Megint a szokásos hanyagságom...ez persze a kondi, házimunka és Apa miatt van. Ugyanis amint ideje engedi, neten lóg, rajtam meg a gyerek. Így csak néha felnézek ismis oldalakra, lájkolok párat aztán ennyi a netezésem. 
Nos a kondiról annyit, hogy volt mérlegelés. Itthon már kevesebbet mutat a mérleg, így reménykedtem 1 kg mínuszban. Ha-ha! Nem fogytam semmit! Na jó nem diétázom, ettem egyik nap pizzát is meg kólát, aztán Anyu sütije is becsúszott néha meg az iiiisteni kakaós szuflé! Na annak nem lehet ellenállni, bár még tökéletesítenem kell a receptjét(mert szerintem nem tökéletes). Jó hír, hogy a zsírom csökkent 2 tized százalékot. Bár számításaim szerint a testem zsírjában egy komplett iskolai menza egy havi sült krumplija, rántott husija sülhetne ki:) Megint kaptam, hogy keveset iszom. Ez van, trehánykodom:)
Ati szerint már látszik, hogy feszesedek, alakulok. Remélem nem csak amolyan kamu-bóknak szánta:)

Voltam nőgyógynál is végre. Mikor Renivel fél óra eltéréssel kaptunk időpontot, még röhögtünk, hogy biztos lesz előjáték is:) Valóban bő fél órát voltam és egy csomó, engem aggasztó kérdésemre kaptam végre választ. Sőt hozott nagyítót, hogy egészen pontosan megnézze hogy állnak a csodás hegeim. Halkan megsúgom, elmondta, nem hanyag varrás miatt vagyok lenn olyan, hanem az a szűzhártyám maradéka! Na de ennyi idő után?! Mármint az még van nekem?:) Egyébként annyit röhögtem a dokival! És mikor felöltöztem mondta, hogy újra le kell venni a rákszűréshez a cuccot, mert elba..ta:) Ja és ismét kiderült az orvosi hanyagság, ami szerint, ha szülés után nem hanyagol el az akkori dokim, már rég meggyógyult volna a sok heg, így meg még évekbe telhet. Kösssz...

Sütés is volt, mert Petrának segítettem tortát csinálni. Jaaaj olyan aranyos volt, ahogy küzdött vele! Mert még ilyet nem készített. Ehhez képes ügyesen elkészítette, nekem csak dekorálni kellett segítenem. Szép lett!

Apával

Múlt héten voltunk Győrben alkatrészt javíttatni. Kicsit nézelődtünk, de a hideg miatt nem sokat voltunk autón kívül. Ettünk Börgerkingben. Nekem nem jött be...meg vettünk otthonra kínait. Hogy az milyen finom volt!

Egyébként milyen dolog már az, hogy a tavasz első napján havat lapátolok?!?!?!?! Tessék sütni a napocskának és kirándulóidőt akarok! Most! Hogy fogunk így jövő héten Atival kirándulni menni????

Arcomra fagyott a mosoly:)


 

Elfoglalt voltam eddig

Megint sokáig halogattam az írást:(
Anyut hazaengedték szerencsére másnap. Aztóa jobban van elvileg. Ma volt vesefunkción, mert kapott egy faxa kis gyógyszert, ami a káliumot visszatartja és a vesét ezáltal rongálja.
Voltunk vele Kecsón Koponya MRI-n múlt kedden. Mivel Babu is velünk volt, lementem a kocsiba, mert Ati nem boldogult vele. Közben tiszta ideg lettem, mert úgy éreztem Anyu rosszul van, infúziókkal böködik, meg fekszik, fullad. Aztán megkönnyebbültem. Hú basszus tiszta halálfélelemem volt! Közben egy csomó ember, aki utánunk várt, már ment haza. Akkor csörgött a telim, Anyu volt az. Allergiás lett a kontrasztanyagra. Szerencsére a vizsgálat után, nehogy már feleslegesen autózzunk ennyit:) Szóval fektették, szurkálták, épp, ahogy azt lelki szemeim előtt láttam előtte. Röpke 4 órás várakozás után mehettünk haza. Addig Mekiztünk(denemszeretem), Tescoztam(vettem adventi koszorút és miku sapit Ancsinak).
Éééés beszéltem telin Andrejjával, akivel (meg Szilvivel)  együtt ittuk még Vietnámban a keréknyomból a vizet-azaz laktunk a nővérszállón:) Jó lett volna talizni, de Félegyházán sajnos nem járunk soha:( De azért nem felejtettelek ám el! Meg Napsyt sem! Meg a többieket sem persze!

Csütörtökön nagy sütésbe fogtam. Előtte nem volt időm, mert takarítottam és jött az az ügynök liba. Na mikor úgy kezdte, hogy írjuk össze, mennyi lesz a gyereknek az iskola, különóra és mennyit költsön bulira, én bizony kiakadtam! Majd biztosítást ajánlott, de nem azzal, ha valami érne, hanem, ha Ati feldobja a talpát. Nekem ott elborult az agyam, majdnem kidobtam a nőt! Szóval miatta maradt a sütés másnapra. Vittünk meglepit a mamiknak(idősek napközijébe): meggyzselés mini sajttortácskákat. Jaj olyan édesek voltak, ahogy ették! Kapott tőlük Babu egy kis malackát. Pistabáékat is meglátogattuk. Kaptak ők is sütit és adtak mandarint meg kinder tojást.

Másnap jött hozzánk Adri és Marci. Elvoltak a csöppek, bár Ancsim kicsit köhögött, mert előző nap apája sapka nélkül kivitte pár percre. Alig mentek el Adriék, jött Ati és apuja ebédre. Paradicsom leves, tepsiben sült krumpli(sült almával és citrommal), sült csirkemell és pogi volt a menü. Apósnak nagyon ízlett. :) Délután még ANcsival mentünk Anyuékhoz tortát csinálni. Anyu már elkészítette a piskótát, rám csak a krém és díszítés maradt. Sógoromnak készült, csokis, mert azt szereti. Gyakoroltam, hogy Boldog szülinapot Gábor, mert nem olyan könnyű ám krémmel írni. De mire oda került a sor, már Ancsi nyűgös lett, Ati meg jött volna értünk, a krém is kifogyóban volt, így csak annyit írtam: Gábor...no komment. Ennyire hülye nem lehetek! És mégis. Eléggé húzós volt a hetem, meg Babu is rosszul aludt éjjelente...

Másnap mentünk sógorékhoz ebédre. Elkéstünk-minek is csodálkozni ezen. De vittük a tortát, meg az én állítólag vajas piskótámat. Szerintem ez barackos pite Erika módra, azaz fűszeres szilvalekváros kevert tészta egy kis zsemlemorzsával hintve. Mindenkinek ízlett. A torta meg....nos a csokimáz szépen bevonta még az oldalát is a krém alatt...hmm. A díszítés meg csak úgy jött. Fejből. Azt hiszem gyakrabban kéne alkotnom:)

Egyébként egész jól megálltam, hogy ne egyek sokat. Már lassan talán fogyok. Persze ésszel. Bár ez a mai pizza épp nem volt valami ésszerű. Sebaj, holnaptól ismét jöhetnek a zőccségek :( Nekem ez igazi büntetés. Hisz ki hallott már olyat, hogy egy húsevő zöldbabsalátát egyen?! Sőt volt egy olyan nap is, mikor nem ettem kenyeret. Én bizony! Aki még a nokedli, tarhonya vagy tészta mellé is eszik kenyeret. Hiába, nehéz átállni az eddig megszokott dolgokról. Csak egyik éjjel, mikor Anna miatt fenn voltam, eszembe jutott, hogy már csak 1 évig kezdődik 2-essel a korom. Aztán meg már...szóval nem lehet itt halogatni a fogyást, mert mikor akarok vékonyabb lenni?!  Na meg az egészségem sem utolsó. Csak ugye az én kitartásommal nem egyszerű. De majd igyekszem.

Szemcsepp, babázás, vatera és társai

11.én elkezdtük az  Atropinos cseppet Ancsinak cseppenteni naponta, a pupillatágítás miatt. Nagyon izgultunk Apával, mert ilyet még nem csináltunk. Esti fürdés után terveztük az elsőt, mert akkor Anna eszik és közben majd lefogjuk. Már mikor körülötte álltunk szomorú fejjel, szegény tudta, valami lesz, mert csak nézett ránk a szép szemeivel. Aztán gyors cseppentés és nem is volt vészes. Másnap már tudta mi jön, így küzdeni kellett vele, majd ez csak rosszabb lett a többi napon. Végül úgy szorította a kis szemét, hogy nem bírtam cseppenteni bele, így a csukott szemére ment a csepp és mikor kinyitotta, akkor szépen belefolyt. Olyan szívszorító volt nézni szegényt! Főleg az első csepp után, mikor tiszta vörös lett az arca, füle, de még a fejbőre is, az Atropin mellékhatásaként. Ja és másnapra meg ödémás lett a kis szeme, csak kis lőréséken látott.

15.-én mentünk Szegedre a szemészhez. Most sírós vizsgálat volt, de Apa jobban szenvedett, mert az ő ölében volt Anna, én meg a fejét fogtam le. Minden rendben van szerencsére, csak 4 évesen kell visszavinni, ha akarjuk.

Szerdán jött sógorom végre tornázni. Ezer éve nem tudott jönni. Aznap mentünk volna Petráékhoz babázni, de le kellett mondanom az utolsó pillanatban emiatt. Nagyon égő volt. Másnaptól olyan nyűgös, sírós volt Babuka, hogy nekem is megfájdult a fejem, alig akart elmúlni. Szerencsére eljöttek Reniék babázni, így elterelték Ancsi figyelmét a fogzás gyötrelmeiről. Úgy kellett ebédelni, hogy míg Apa adta a hamit, ő Kornélka kezét fogta:) Utána elmentünk kicsit babakocsizni, hintázni és csúszdázni.

Pénteken végre eljutottunk Petráékhoz. Bence már jó nagyot nőtt és nagyon megügyesedett. Úgy mászott fel az ágyra, hogy előtte odatolta a kis széket. Ancsim úgy meg volt szeppenve, hogy indulás előtt kicsivel oldódott csak fel. De azért jól elvoltak.

Babuka az utóbbi időben napról napra okosodik: ha az ágyon hagyom és kimegyek valamiért, akkor szépen ül, játszik és várja, hogy bejöjjek. Mondjuk így viszont este addig ül az ágy szélén, míg nem jövök be a fürdésből és esze ágában sincs Apával játszani addig.

Ja a vaterázás! Kinéztem gyerekkorom egyik nagy kedvencét és hossza tépelődés után sikerült is megvennem. Végre egy normális társas, nem ez a nagyon modern papírra nyomtatott kép, bábukkal és dobókockával, hanem egy kis gondolkodást is igénylő tényleg társas társasjáték. Bár még nem jött meg. Majd talán hétfőn. Aztán jön még pár játék is, mert szerintem arra, hogy szétszedje, jó a nem teljesen új is. Meg nem szívesen adnám ki a 3szorosát egy játékra, amit pár hónap alatt megun a gyerek. Pl. Kornélt sem érdekli már a drága pénzen vett vonata.
Ma kellett rájönnöm, hogy nekünk járássegítő sem kell. Ancsi szépen tolja a széket a konyhában le-föl és megy utána. Persze van a szék lábán filclap, így nem lesz karcos a parketta. Lassan befejez mára, mert megyünk Erzsébet napi kajára anyuékhoz. Szégyellem magam, mert nem csináltam tortát. De erőm nem volt, annyira sokat sírt 3 napig Ancsim. Nem is tudom, volt-e már ilyen.

Ééééés örömkék is vannak: Szilvi is hamarosan anyuka lesz(hetek kérdése), Yolcsim Áronja meg bármikor érkezhet. Jaaaaj és úgy izgulok helyettetek is! Meg érted is Ági! Várom már, hogy láthassam a cukorfalat Debut!

KKH, oltás

Megvolt a nagy kiskunhalasi túra! Aznap alig tudtunk felkelni, meg mire én összekészülök valahová...nem vittem babakaját, csak kis üveg vizet meg tápot, hisz azt beszéltük, biztos tömeg lesz a kajáldában és cigifüst, így inkább itthon esszük meg a finomságokat. Oda is értünk sikeresen. Minden kihalt,  az étterem is, így végül ottmaradtunk. Ancsi kapott kenyeret, mert amit mi ettünk csípett és nem is igazán volt bababarát. Hiába, már a Matéza sem a régi:( Új tulaj, új tálalás, új pincérek:((((( De azért a kaja jó volt. Hoztunk haza csípős roládot, aminek a felét be is faltam itthon, pedig éhes már nem voltam. Nesze neked fogyás!
Ja indulás előtt Ancsi és Ati babakekszeztek és az volt a legjobb játék, ha Apa szájában levő kekszbe haraphatott. Csináltam kis videót is róla.

Hogy aztán mi volt, már nem is tudom. Ja de! Beadattuk Apával az influenza elleni szurit. Mivel előtte 2 napig nem tudtam Ancsi nyűgössége miatt rendesen aludni, eléggé leamortizálva mentem a dokihoz. De azért beadattam. Nem lett bajom, csak 4 napig nem mertem nagyon elaludni, mert azt hittem feldobom a talpam. Úgyhogy az a hetem elég xar volt. Fájt a mellizmom, a karom, rázott a hideg. Szóval nem voltam a toppon. Szerencsére ez inkább csak késő délutántól volt így, napközben azért bírtam magam.
Főztem tárkonyos fácánragulevest is, amire anyuékat is elhoztam kajálni. Iiiisteni lett! Kis citromkarikával a tetején...hmmmm...Ancsim úgy ette, hogy miközben rágta a falatot, egyfolytában hammogott. Ez a kedvenc kajája.

Szegedi túra, Kornélozás

Csütörtökön meglátogatott minket Niki, a gyanús nő:) Kapott Babu egy szép cipőt tőle. Köszi Niki és a gyerekfelvigyázást is:)))
Délután mentünk a szegedi szemész dokinénihez. Szerencsére hamar odataláltunk és még nagyon leülni sem tudtunk, mindjárt sorra is kerültünk. Apa vitte Ancsit, mert én már nem voltam olyan állapotban, hogy kibírjam, ha véletlenül nagy sírásba fog. Nem így lett. A mi okos lánykánk ügyesen ült és hagyta, hogy megvizsgálják. Én meg csak ültem kissé távolabb vele szemben és sírtam...Elég égő volt, de mit csináljak, annyira féltem, hogy majd fájni fog neki vagy nem is tudom mi lesz. Erre semmi. Még meg is dicsérték, hogy ez igazán ritka, hogy ennyire nyugodt legyen egy gyerek. Majd 15.-én megyünk vissza, akkor lesz a komolyabb vizsgálat. Egyenlőre úgy néz ki minden rendben és nem kancsal.

Másnap ebéd után elmentünk Reniékhez kicsit játszani. Egészen megszokták egymást a gyerekek, már kicsit többet játszanak együtt. Kornél kicsit megtépte Ancsit, persze ő sem hagyta magát, de ez kellett neki, mert eddig ha hozzáért egy másik gyerek, mindig legörbült a szája. Nagyon tetszett nekik a beszélő mackó, majd Ancsi megtanította kukucsolóst játszani Kornélt. Olyan édes volt a két törpi, ahogy elbújtak 1-1 ruha mögé és előbújtak:)

Megemlékezés és az elmaradhatatlan utazás hozzá

Vasárnap Anyuval kiegészülve négyesben körbejártuk a közeli temetőket: itthon "csak" 4 temetőben voltunk, majd Madarason és Csávolyon is jártunk.
Mivel ott jártunk, beugrottunk a madarasi rokonokhoz, Anyu unokatesójáékhoz. Ott volt azoknak a 2 gyereke házastársastul és 3 unokájuk is. Persze szokás szerint akkora parasztok voltak, hogy ki sem jöttek, csak a 2 gyerekük meg egy unokát úgy rugdostak ki a folyosóra, hogy köszönjé má vazzeg. Aztán közölték, hogy a kolléganőm általi torna naggyon lájtos és én nézzem már meg a kölküket. Aha, aki 15 éves létére még sose köszönt nekem és azt se tudja ki vagyok és különben nem is akarja tudni-ezt a Heninek mondta. Annyira ott volt a nyelvemen, hogy ezt mondjam, de aztán arra gondoltam, én inkább nem süllyedek le az ő szintjükre. Ja és vittünk nekik egy üveg Ati-féle bort. Tudom, hogy nem bírják ki pia nélkül de ez...nézegették az üveget, meg nyalták a szájukat, hogy akkor ez biztos jó. Majd a mi 5. bátorításunkra, hogy azért hoztuk, hogy fogyasszák el, nekiestek. Vagyis csak az apuka, a többiek meg alig várták, hogy húzzunk a csába és ihassanak. Aztán agyon dicsérte, ami azt jelenti, hogy jó ez, de kevés. Különösebben ez sem hatott meg. Majd jött valami Sári vagy Évi(ezt ő mondta, hogy hívjuk Sárinak vagy Évinek vagy amink akarjuk-akkor legyen vén picsa he-he) és le se tojta, hogy mi ott rokonok vagyunk és épp vendégségbe jöttünk volna. Ő vette át a szót, így mi eljöttünk. Egyébként ő is egy büdös bunkó volt. Jó tudom, rokonról vagy jót vagy semmit...de ez az egész annyira bunkóság volt, hogy még ma is ezen vagyok kiakadva.

Tegnap Pétervásárán jártunk. Ati bátyja vitt minket Bömbikével(ő volt a menyasszonyi kocsim is). Nos Bömbike kissé kényelmesebb Kálmánkánál és csak 3 óra volt az út vele. A temetőben Babuka egész jól elvolt, míg mi gyertyát gyújtottunk. Majd Ati nagybácsijánál kajáltunk és indultunk haza. Éééés mit ettünk november 1.-én? Fagyit. Mert az kell 12°C-ban:) 5re haza is értünk.
Az éjjel pocsékul telt. Ancsi 2 körül felébredt és forgolódott, felült, a kis feje meg csak kopogott az ágy oldalain. Ezt meguntam egy fél óra után és kivettem közénk. Itt még aktívabb lett, de aztán 4 felé elaludt, de fél 6kor újra  kezdte. Nagyon örültem neki, mert alig bírtam felkelni a fáradtságtól. De kelni kellett, mert Atinak szendvics kell, mert ma Hódmezőn van kombájnt rendbe tenni, mielőtt hazahozzák onnan. Most végre alszik Kukacka, én meg szenvedek, de aludni már nem tudok.

Babuka új dolgokat is tud: vasárnap kapott babakekszet és egyedül megette, összemorzsolás nélkül. Pénteken mutattam neki, hogy megy a kisautó és annak a hangját utánozva tologatja az autóját. Olyan édesen mondja, hogy búúúúúúú:)
A lámpát mutatva(tegnap is az ment egész úton az autóban) a kis mutatóujjacskájával mondja vékony hangocskán, hogy ámpa. Apáját meg mutatja képen és mondja, hogy Apaaaa. Ja és koronája is van, egyik cumisüvege fogantyúját szoktuk a fejére tenni és énekelni, hogy de szép korona(egyébként inkább ördögszarvra emlékeztet). És akkor ő is a fejére teszi és az az arc, amit vág...mint mikor a szépségkirálynőknek a fejére teszik a koronát és még hozzá egy ilyen heee hang, ami azt jelenti, hogy ó, pont én, nahát, de szép vagyok!
Ja és 6 fogacskája van!
Újra hajlandó azt is mondani, hogy anyaaaa, persze csak ha akar valamit.

Hódmezőn jártunk

Hétfőn elmentünk Hódmezővásárhelyre, vagyis Sóshalomra a kombájnt rendbe tenni. Amíg Apa dolgozott, addig Babukával beültünk az ottani tanyaközponti kocsma-boltba. Hogy divatos legyek, elég "retrós" volt a hely. A falon dísztányérok, festett(pontosabban fújt) népimotívumos faszékek az asztalok körül, amiken ronda terítő és nájlon védőborítás volt, kis kopott pultnál eladócsaj állt és kifolyt bor szaga terjengett a levegőben.

Egy mamika bejött gummycsimmába, bedöntött egy páleszt, egy sört és 3at vitt elvitelre meg egy doboz cigit. További igényes vevők is voltak ott, a semmi közepén. Télen még a kenyeret is innen viszik. És a kínálat: sör, bor, pálesz, pezsgő, tini pezsgő, üdítő, cigi, kávé és sport szelet.
Mikor odaértünk, épp ebédeltek a munkások és mivel kinn hűvös volt, beültünk közéjük. Kérdezték, Ati hozott-e bort, mert ott nincs(egy borászat kellős közepén voltunk). Én mondtam, hogy otthonra is elfelejt hozni, még a pörköltbe se tudok tenni. Nos ezen mindenki meglepődött, mert minek oda pazarolni, meg mennyit szoktam bele önteni, mert ők egyszer tettek pörköltbe egy üveggel, de xar lett. Gondolom kiszámolták, hogy ha 7-en esznek belőle, legalább 1 dl jusson fejenként:) Ja meg azt mondták, én franciásan főzök biztos, mert azok olyanok, hogy nem isszák, hanem az ételbe locsolgatják a drága bort...hát ezt sem tudtam eddig.
Képek nem készültek, mert hazafelé nem álltunk meg Hódmezőn , siettünk haza, Sóshalmon meg valahogy nem volt kedvem fotózgatni. Ez a kép kivétel, mert épp az Emlékpont előtt jártunk, jól beállítottam,erre beugrott a képbe egy bringás. Kicsit látszik Anna új ülése is, ami nagyon szupi, akkorákat aludt benne az úton. Szegeden ebédként mekdrájvba mentünk, mert Donpapa itthon is van. Szerintem az antibiotikum kiütötte az ízlelőbimbóim, mert nem ízlett semmi, még a sült krumpli sem. És azóta bármi, amit főztem, nem esett jól. Pedig volt rácosan elkészített csirke meg gulyásleves is általam gyúrt tésztával. Biztos elromlottam.