Szegedi túra, Kornélozás

Csütörtökön meglátogatott minket Niki, a gyanús nő:) Kapott Babu egy szép cipőt tőle. Köszi Niki és a gyerekfelvigyázást is:)))
Délután mentünk a szegedi szemész dokinénihez. Szerencsére hamar odataláltunk és még nagyon leülni sem tudtunk, mindjárt sorra is kerültünk. Apa vitte Ancsit, mert én már nem voltam olyan állapotban, hogy kibírjam, ha véletlenül nagy sírásba fog. Nem így lett. A mi okos lánykánk ügyesen ült és hagyta, hogy megvizsgálják. Én meg csak ültem kissé távolabb vele szemben és sírtam...Elég égő volt, de mit csináljak, annyira féltem, hogy majd fájni fog neki vagy nem is tudom mi lesz. Erre semmi. Még meg is dicsérték, hogy ez igazán ritka, hogy ennyire nyugodt legyen egy gyerek. Majd 15.-én megyünk vissza, akkor lesz a komolyabb vizsgálat. Egyenlőre úgy néz ki minden rendben és nem kancsal.

Másnap ebéd után elmentünk Reniékhez kicsit játszani. Egészen megszokták egymást a gyerekek, már kicsit többet játszanak együtt. Kornél kicsit megtépte Ancsit, persze ő sem hagyta magát, de ez kellett neki, mert eddig ha hozzáért egy másik gyerek, mindig legörbült a szája. Nagyon tetszett nekik a beszélő mackó, majd Ancsi megtanította kukucsolóst játszani Kornélt. Olyan édes volt a két törpi, ahogy elbújtak 1-1 ruha mögé és előbújtak:)