Oltás, mindenféle, első bilizés, fogyizás:)

Szerencsésen túlestünk a szurin. Babu kicsit sírt, de nem volt vészes. Előtte meg lejártam a lábam a városban, a házadót rendeztem.  Meg aztán d.u. is azt intéztem.
A szurira visszatérve, a kocsiig Ancsi sétálni akart és nem akarta fogni a kezem(fájt a karja), így a babahámban jött mellettem. Nagyon élvezte, hogy nem esik hasra a gödrös járdán és bármikor lehajolhat megnézni a számára érdekes dolgokat. Persze az emberek nagy része szemét anyaként nézett rám. Sőt egy pasi tisztára kiakadva jött nekem, hogy mit képzelek, meg mit kínzom a gyereket, meg különben is így a kutyát viszik.

A héten keményen nyomtam a kondizást és naggyon tuti kis edzéstervet kaptam! Pont oda edzek, ahol sok a zsírom. Fogyok is lassacskán. Már rámjön a régi(legnagyobb) nacim, igaz nagyon nehézkesen megy benne a leülés-így még nem hordom. Már a kondiban is mondták, hogy eléggé nagy rám a nacim:) de ugye minek vegyek, ha hamarosan jó lesz a régi is?

Atika sokat dolgozik, így gyakran vagyunk Anyuéknál. Nem is főztem és a sütés...szóval ideje már valamit alkotnom. Petra adott kölcsön formát, amiben sütnöm kell valamit szerdáig, mert nekem biztosan jobban megy, mint neki. Aha...nos ezt kétlem:) Meg aztán kellene egy csomó fondantot is begyúrnom, mert tortát szeretnék készíteni húsvétra. Bár én max. egy villával eszek majd, mert ugye fogyózok és nekem a szénhidrát igen jó barátom:( Bár elmondhatom, hogy már több napja max. 1 szelet szeletelt t.k. kenyeret vagy még annyit sem eszem naponta.

Ancsika napirendje meg eléggé odavan, mióta volt ez a szeles idő. Változó az étvágya is, de persze ez a fogzás miatt is van. Este legkésőbb 10-kor elalszik, reggel 7-8 felé eszik álmában 120ml tápot és szunyál majdnem 10-ig. Néha még kelteni is kell. Délután is alszik 2-3 órát. Eleven, pakol mindent.
Kibújt a 9. fogacskája is tegnap előtt.

Tegnap este kétségbe esve nyöszörgött hol nekem, hol Atinak. Fájt a pocija, nehezen jött a kaki. Valószínűleg segítséget akart kérni, hogy mi legyen, mert azt tudja, hogy ilyen estere van bili is. Gyorsan behoztam, ruhát, pelust lerántottuk róla és rátettem a bilire. Addigra meggondolta magát és nyűgi lett, így pár pillanat múlva felugrott és....ott volt egy kis kaki. Kapott wc papírt is, mert neki az nagy kincs. Nagyon örültünk, igaz azonnal szellőztetni kellett a szobát:)))) Szóval mielőtt Apa kidobta a vacsiját, gyorsan a wc-be öntöttük a cuccot és Ancsi élvezte, hogy nyomhatja a gombot és a víz leviszi a büdit. Utána is többször visszament és szaglászott ott és mondta: Fúúújjj:)
De persze ez csak egyszeri alkalom volt, majd kell még neki idő, mire ezt jobban érzi.

Parasztok napja ismét

Na szép! Észre sem vettem, hogy most múlt egy éve, hogy irkálgatok ide:) Abból jöttem rá, hogy ismét volt parasztnap(gy.k.:Axiál-nap) pénteken. Na itt volt egy csomó traki megint meg kajáldák meg rengeteg bunkó "ember". Szerencsésen rátaláltunk a gyerek játszóra. Ott Ancsim kistrakizott-kép nem készült, mert Apa nem akart készíteni meg közben egy részeg paraszt ráült a gyerekjátékokra. Majd Atus bohóccal is taliztunk, akitől lufit is kaptunk és nagyon tetszett bohóc bá Babunak. Amikor annak el kellett mennie, volt nagy sírás! Csak akkor nyugodott meg, mikor tolhatta a babakocsit.  Olyan 2 órát tologatta Ancsim a kocsit, mire kifáradt, evett kicsit és bealudt. Természetese mire fáradtan hazaértünk, ő már pörgött és szaladgált, pakolt:)

Nem akart ülni, mert nem érte el a kormányt:)

Itthon észrevettük pénteken, hogy Babunak kezd alul újabb 2 fog kibújni, emiatt volt valószínű a héten nyűgi. Ma meg kicsit forróbb a homloka, de semmi komoly. Biztos a fogzás. Meg a sok séta. Napi 1-2 órát sétálunk, ahogy az idő(m) engedi. Éééés nagyon mennék már kondiba:(

Bébicsősz

A múltkori punnyadás ellenére sikerült a fácánokat időre a fazékba terelni, majd jót kajáltunk belőlük. Pénteken szólt Reni, hogy mivel szombaton suliban lesz, Korira nincs senki, aki vigyázna. Nos én bevállaltam, bár nagyon izgultam mi lesz, ha szopizni akar és üvölteni kezd. Ráadásul olyan pocsék éjszakánk volt, mert Babu forgolódott, majd kicsivel 4 után kipattant a szeme, így nekünk is kelni kellett. Pedig még egy órát szunyálhattunk volna. Apa ment messzire ügyintézni, minket meg vitt fél7-re mamáékhoz. Korit is hozta oda apája 2 órával később. Ugyanis 2 gyerek kicsit soknak tűnt, így muterék segítségét kértem.
Kornél sem aludt jól, ő is fogzik. Így álmosan, 2 szintén fáradt gyerekkel töltöttem a délelőttöt. Ők meglepően jól bírták, nem is sírt Kori. Aztán aludni akart, amit Ancsika nem hagyott. Elvette Kori vizét és megitta, meg a saját tápját és Kori kajájából is kért. Olyan kis önző volt. Így Annát mama, Korit én altattam külön szobában. Sajna Kori fél óra múlva kelt, Ancsit is ébresztette:( Így Reniéknek el kellett jönniük Koriért. Sebaj, Reni így is nyert plusz 2 órát a tervezetthez képest. Szegény agyon aggódta magát. Pedig semmi gond nem volt, sőt Kori elkezdett kanalazni és inni is akart pohárból meg cumisüvegből. Ancsika meg azóta kicsit többet gagyog végre.
Ééés kibújt aznap végre Ancsika 7. fogacskája:))))

Kori és Ancsika

Megemlékezés és az elmaradhatatlan utazás hozzá

Vasárnap Anyuval kiegészülve négyesben körbejártuk a közeli temetőket: itthon "csak" 4 temetőben voltunk, majd Madarason és Csávolyon is jártunk.
Mivel ott jártunk, beugrottunk a madarasi rokonokhoz, Anyu unokatesójáékhoz. Ott volt azoknak a 2 gyereke házastársastul és 3 unokájuk is. Persze szokás szerint akkora parasztok voltak, hogy ki sem jöttek, csak a 2 gyerekük meg egy unokát úgy rugdostak ki a folyosóra, hogy köszönjé má vazzeg. Aztán közölték, hogy a kolléganőm általi torna naggyon lájtos és én nézzem már meg a kölküket. Aha, aki 15 éves létére még sose köszönt nekem és azt se tudja ki vagyok és különben nem is akarja tudni-ezt a Heninek mondta. Annyira ott volt a nyelvemen, hogy ezt mondjam, de aztán arra gondoltam, én inkább nem süllyedek le az ő szintjükre. Ja és vittünk nekik egy üveg Ati-féle bort. Tudom, hogy nem bírják ki pia nélkül de ez...nézegették az üveget, meg nyalták a szájukat, hogy akkor ez biztos jó. Majd a mi 5. bátorításunkra, hogy azért hoztuk, hogy fogyasszák el, nekiestek. Vagyis csak az apuka, a többiek meg alig várták, hogy húzzunk a csába és ihassanak. Aztán agyon dicsérte, ami azt jelenti, hogy jó ez, de kevés. Különösebben ez sem hatott meg. Majd jött valami Sári vagy Évi(ezt ő mondta, hogy hívjuk Sárinak vagy Évinek vagy amink akarjuk-akkor legyen vén picsa he-he) és le se tojta, hogy mi ott rokonok vagyunk és épp vendégségbe jöttünk volna. Ő vette át a szót, így mi eljöttünk. Egyébként ő is egy büdös bunkó volt. Jó tudom, rokonról vagy jót vagy semmit...de ez az egész annyira bunkóság volt, hogy még ma is ezen vagyok kiakadva.

Tegnap Pétervásárán jártunk. Ati bátyja vitt minket Bömbikével(ő volt a menyasszonyi kocsim is). Nos Bömbike kissé kényelmesebb Kálmánkánál és csak 3 óra volt az út vele. A temetőben Babuka egész jól elvolt, míg mi gyertyát gyújtottunk. Majd Ati nagybácsijánál kajáltunk és indultunk haza. Éééés mit ettünk november 1.-én? Fagyit. Mert az kell 12°C-ban:) 5re haza is értünk.
Az éjjel pocsékul telt. Ancsi 2 körül felébredt és forgolódott, felült, a kis feje meg csak kopogott az ágy oldalain. Ezt meguntam egy fél óra után és kivettem közénk. Itt még aktívabb lett, de aztán 4 felé elaludt, de fél 6kor újra  kezdte. Nagyon örültem neki, mert alig bírtam felkelni a fáradtságtól. De kelni kellett, mert Atinak szendvics kell, mert ma Hódmezőn van kombájnt rendbe tenni, mielőtt hazahozzák onnan. Most végre alszik Kukacka, én meg szenvedek, de aludni már nem tudok.

Babuka új dolgokat is tud: vasárnap kapott babakekszet és egyedül megette, összemorzsolás nélkül. Pénteken mutattam neki, hogy megy a kisautó és annak a hangját utánozva tologatja az autóját. Olyan édesen mondja, hogy búúúúúúú:)
A lámpát mutatva(tegnap is az ment egész úton az autóban) a kis mutatóujjacskájával mondja vékony hangocskán, hogy ámpa. Apáját meg mutatja képen és mondja, hogy Apaaaa. Ja és koronája is van, egyik cumisüvege fogantyúját szoktuk a fejére tenni és énekelni, hogy de szép korona(egyébként inkább ördögszarvra emlékeztet). És akkor ő is a fejére teszi és az az arc, amit vág...mint mikor a szépségkirálynőknek a fejére teszik a koronát és még hozzá egy ilyen heee hang, ami azt jelenti, hogy ó, pont én, nahát, de szép vagyok!
Ja és 6 fogacskája van!
Újra hajlandó azt is mondani, hogy anyaaaa, persze csak ha akar valamit.

"Kapuzárási pánik":)

Tegnap kivételesen nem zártam be a kaput. Csak jöjjön a postás, gázleolvasó, kéregető, párttérítő vagy akárki. Hiba volt. Babuka nyűgös volt vagyis inkább én csak bújásnak véltem. Nekiálltam a régóta tervezett diós háromszögeknek. Rajtam (és persze anyun kívül) mindenkinek ízlett. Pedig még direkt emiatt olvasztottam kivételesen gőz fölött a csokit, amivel megcsorgattam. Főzni nem kellett, anyutól kaptam töltött káposztát. Ancsikám is kunyerált előző nap belőle. Evett is vagy fél mokkáskanálnyit összesen meg kenyérmorzsákat. Szóval a kapu. No ebéd megvolt, Apa el, mi meg fel alukálni. Épp nyugi lett volna, mire csengettek. Jupiii gyerek ébred, én meg kaphattam volna egy ingyenes bibliaórát. Nem éltem vele.

Épp kitették a lábukat, Apa megjött egy kakassal. Már konyhakész volt, csak darabolni kellett. Anyut hívtam, ha már úgyis mennek tesómmal a városba, ugorjanak be egy kis trancsírozásra. Meg is jöttek. Addigra babuka ébren volt és már aznap másodszor nem akart, csak pár kanál kanalasat enni. Aggódtam is kicsit, hogy az én folyton kajás gyerkőcöm miért nem eszik. A nagy fennforgásban fel sem tűnt, hogy evett ő mindig meg tápszert is adtam neki. Nővérem és Fecó látogatása nem volt épp felemelő, de ezt már megszoktam és kibírtam megjegyzés nélkül a nyűglődésüket. Lehet, hogy én titkon valamilyen szert szedek, hogy általában vidám vagyok? Ja és Anyu vette észre, hogy kibújt még egy fog. No megoldódott, miért volt Anna aznap anyás. Örültünk, hogy már van 4 fogunk:)
Muterék el. Közben, előtte és utána telefonok sokasága. Azt hiszem 2-szer is sikerült lemerítenem aznap az akksit. Végre a kakashoz nyúlnék, jön Judit. Lányának, Reginek megszületett Áron baba és hazajövetel előtt még tanácsok, tápszerbeszerzés, mert ott nem írnak ki. Menjenek ügyeletre, ha annyira nem lesz tej-mondták neki. Judit terápiázás (hogy minden rendben lesz) és közben jött Zsuzsi.  Dumálás, meg főzzek ám vadat is néha szöveg után a drága kokas még mindig rám várt, de gyermekem is sírt, de hideg is van. Közben jött Adri férje, visszahozta az utazóágyunkat. Gyerek szájába cumi, irány a kazán. Nincs begyújtós:( Sebaj, úréknál jó erre a disznyózsír:) Begyulladt. Rohanás fel a gyerkőchöz, aki békésen üldögélt, beletörődve, hogy anyája rohangál csak és vele alig foglalkozik. Közben kopognak. Petra jött tápért, mert Bencus nem eszi meg amilyen van, hátha ezt. Elment. Végre nyugi. Este fél 8. Hideg. Nem ég a tűz. Nyűgösség, füsthegyek, káromkodás. Telefonban sírás Anyunak, Atinak. 2 perc múlva váratlanul lángolt a tűz. No komment:)

Kakas be fagyóba, mosogatás, kézmosás. Közben gyerkőc hangos Hammogásba és sírásba kezd. Gyorsan kaja neki. A 3. kanál után egy pöhö hang kíséretében leköp vele. Ezzel meg is koronázta a napom:) Tápot sem kért, csak hamit. Azt hiszem sose tudjuk meg, mit is akart, de egyből beindult újra a tejem az Úristen, éhezik a gyerek érzéstől :)
Végre jött Apa, Barik közt nézés, fürdés, alvás...nekik. Én meg teregettem, majd a napi események miatt nem tudtam elaludni 1-ig. Reggel fél 6-kor ébredtünk. Fitt vagyok....meg őszinte:)

A tegnapi búcsújárás után úgy döntöttem, hogy ma ki sem nyitom a kaput. Végre nyugalom lett:)

Fogcsikorgatás, feleselés

Majdnem kiment a fejemből, hogy leírjam, milyen új, de annál zavaróbb tudományai vannak Kukackánknak. Mivel jön a felső fogacskája, kitalálta, hogy az alsó, már meglévőekkel tudja dörzsölgetni az ínyét. Így csak azt látom, hogy az én szép kislányom borzasztóan tartja a kis száját és csikorgatja a fogacskáit. Az a hang....pedig van mit rágnia, de gondolom ez neki most egyszerűbb.

Új szokás az is, hogy mikor rosszalkodik és rászólok, hogy Ne vagy Nem szabad, akkor leül rámnéz komolyan és mondja, hogy Nye! És pont olyan hangsúllyal és testbeszéddel kísérve, mint ahogy én csinálom. Ráadásul nem csak egyszer, hanem 3-4szer is elismétli és a végén összeráncolt nózival és vigyorogva közli, hogy Nye!. Ilyenkor hogy legyen szigorú a szülő?! Na azért igyekszem nem nevetni, bár nem mondom, hogy nem fordult elő, hogy ki kellett mennem röhögni vagy csak ültem vele szemben komoly arccal, erőlködve nem mosolyra húzott szájjal, miközben csorgott a könnyem a visszatartott nevetéstől. Persze néhány év/hónap múlva már ezt nem hinném, hogy viccesnek fogom találni.

És hátránya is van annak, hogy már mond szavakat. Eddig ha sírt, tudtam, hogy unatkozik vagy éhes vagy mittomén. Most meg felébred, hallom a bébiőrön, hogy elvan, magyaráz, énekel, míg el nem kezd sírni: Anyaaaa! Ilyenkor eldobok minden és rohanok, mert a szívem szakad meg, hogy hív és nem vagyok ott.  Persze nincs baja, csak mondjuk kidobta a cumit az ágyból vagy egyéb nagyon fontos dolog történt. Mondjuk egyik nap is így sírt, mikor leesett az ágyról(kicsúszott a könyv, amit fogott és magával rántotta) és mivel apája nem volt elég gyors, hogy elkapja, engem hívott és apát vagy negyed óráig nézte sírva/hüppögve. Persze nem lett baja, de Apa olyan bánatos lett, hogy azt sem tudtam, melyiküket vigasztaljam.

Halfőző, még 1 fog, térdelés

Halfőzőre nagyon készültem. Igyekeztem takarítani ezerrel, de végül épphogy meg tudtam csinálni. Még az előző heti búcsú fáradalmai miatt talán. Halfőző napja elég rosszul indult, sehogy se tudtam tartani a tervet és ezt még tetézte, hogy tesóm szokás szerint velem intéztette a dolgait és az anyuékhoz jövő vendégek egy órával előbb jöttek. Sebaj, bográcsot muterékhoz, aput felvettem, elmentünk halért, vissza anyuékhoz és vártunk....az a hal csak nem akart megfőni. Én meg topogtam, mert itthon még pár dolgot el akartam rendezni és babuka ébredezőben volt. Rokonyék a szokásos formájukat hozva, pár pohár bor után előadták a megfogtadazistenlábát dumát. Merthogy Ati jómódú. Na én erről nem tudtam, de majd neki kell állnom felkutatni a matracába rejtett pénzt:) Persze azonnal kiosztottam őket. Közben elkészült végre a hal, de enni már nem volt idő, mert Ati hazaért és kellett neki Kálmánka. Itthon gyors tereprendezés és vártuk Annával Esztiéket. Jó volt újra találkozni és megállapítottam, hogy semmit nem változtunk, mindketten lököttek vagyunk még mindig. Csabi, Eszti férje nagyon aranyos, elég jól bírta a két lökött nőt:) Kajcsiztunk halászlét meg anyuféle sütiket és csináltam indiai teát:) Sajnos Réka nem jött velük, bár ilyen melegben nem tudom hogy bírta volna. Miután elmentek megnézni a tűzgyújtást, mi is nekilódultunk sógorékhoz összeszedni apát és indultunk a forgatagba. Persze megint a borokig jutottunk, mert ismerős-ismerőst ért. Nem is tudtam mindenkivel rendesen beszélgetni:( Fél 11kor elindultunk haza babuval, itthon gyors zuhany, kaja és szundizott tovább. Én meg vártam apát hajnalig. Másnap alig éltem, annyira álmos voltam.

A múlt hét gyorsan eltelt, 2 nap ügyeket intéztem és ennyi. Klíma alatt tűrtük a meleget. Szerdán Atika hozott barackot, azt megcsináltam lekvárnak és barackkrémlevesnek. Pénteken anyuéknál voltunk és csináltunk sárga- és őszibarackból lekvárt és persze barackkrémlevest. Szombaton észhez próbáltam térni, mert a pénteki 30 fokban való konyhai munka igen elfárasztott. Tegnap már összeszedtem magam és főztem és persze itt volt a barack is lekvárnak. Megint csináltam levest is. Olyan fagyiszerű lett, mikor jól behűtöttük.

Ma végre levágattam kicsit a hajam. Jó nem nagy szám, csak már olyan volt...közben, ha már arra jártunk babuval, meglátogattuk Julit. Vagyis ő jött le, mert drága gyermekem már elalvóban volt, nem akartam felkelteni. Jót beszélgettünk, megnéztem a pociját is:) Már alakul:)

Babuka múlt csütörtökön feltérdelt a kiságyban és azóta így nézelődik. Aznap vettem észre, hogy bújóban van még egy fogacska alul:) Azóta már jól meg is harapott velük. És a fognak nagy előnye van ám: lehet sziszegni vele és fújni. Meg szombat óta tud puszit adni. De ezt még csak ritkán. Pénteken mikor az utazóágyban volt anyuéknál, énekeltem neki a Hinta-palintát, erre elkezdett hintázni vadul, mivel az ágy felső szintre van állítva és könnyen ringani kezd. Ezt azóta is lelkesen csinálja, ha énekeljük neki. Ezen kívül még mindig nagy sláger az Ici-pici pók az Old MacDonald, Five little monkeys és újabban a London bridge. Ugyanis ezekre jobban megnyugszik, mintha magyarul énekelnék neki. A kajával jól áll, evett már sárgadinnyét, brokkolit, cukkinit is csirkével. Tegnap este is sárgadinnyéztünk, neki is nyújtottam, mikor apának adtam, hogy legalább megnyalja. Néha a kis fogaival megkocogtatta és cuppogott. Aztán elunta és váratlanul ráharapott az egyik odanyújtott falatra. Hú alig tudtam rávenni, hogy kinyissa a száját és ne harapjon belőle.