Majdnem kiment a fejemből, hogy leírjam, milyen új, de annál zavaróbb tudományai vannak Kukackánknak. Mivel jön a felső fogacskája, kitalálta, hogy az alsó, már meglévőekkel tudja dörzsölgetni az ínyét. Így csak azt látom, hogy az én szép kislányom borzasztóan tartja a kis száját és csikorgatja a fogacskáit. Az a hang....pedig van mit rágnia, de gondolom ez neki most egyszerűbb.
Új szokás az is, hogy mikor rosszalkodik és rászólok, hogy Ne vagy Nem szabad, akkor leül rámnéz komolyan és mondja, hogy Nye! És pont olyan hangsúllyal és testbeszéddel kísérve, mint ahogy én csinálom. Ráadásul nem csak egyszer, hanem 3-4szer is elismétli és a végén összeráncolt nózival és vigyorogva közli, hogy Nye!. Ilyenkor hogy legyen szigorú a szülő?! Na azért igyekszem nem nevetni, bár nem mondom, hogy nem fordult elő, hogy ki kellett mennem röhögni vagy csak ültem vele szemben komoly arccal, erőlködve nem mosolyra húzott szájjal, miközben csorgott a könnyem a visszatartott nevetéstől. Persze néhány év/hónap múlva már ezt nem hinném, hogy viccesnek fogom találni.
És hátránya is van annak, hogy már mond szavakat. Eddig ha sírt, tudtam, hogy unatkozik vagy éhes vagy mittomén. Most meg felébred, hallom a bébiőrön, hogy elvan, magyaráz, énekel, míg el nem kezd sírni: Anyaaaa! Ilyenkor eldobok minden és rohanok, mert a szívem szakad meg, hogy hív és nem vagyok ott. Persze nincs baja, csak mondjuk kidobta a cumit az ágyból vagy egyéb nagyon fontos dolog történt. Mondjuk egyik nap is így sírt, mikor leesett az ágyról(kicsúszott a könyv, amit fogott és magával rántotta) és mivel apája nem volt elég gyors, hogy elkapja, engem hívott és apát vagy negyed óráig nézte sírva/hüppögve. Persze nem lett baja, de Apa olyan bánatos lett, hogy azt sem tudtam, melyiküket vigasztaljam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése