Depi és szomszédok

Tegnap el kellet mennem itthonról, mert HP lettem. Bőgtem mindenen. Kapóra jött, hogy Reni ment volna babukocsizni Kornélkával. Vettünk út közben koszorúkat is, majd Reniéknál játszottak a gyerekek, mi meg teáztunk. Húúú tiszta koli fílingem volt! Ott is a jó kis esti szertartásos teázások! Csak ott nem 2 gyerek mászkált közben, közdve a kezünkben levő bögrékért és nem gyerekdalt hallgattunk. Azért "buliztunk" is. Alma együttes: Nád a házam... Be kell valljam, nem is tudtam, hogy ilyet is tudnak. Egy kis borral, még jó is lett volna:) Én lelkesen mutogattam a dalt, Ancsi meg tapsikolt:) Majd hazamentünk. A depim meg szinte el is múlt. Ma már szupi kedvem van, eltekintve egy nagyon nagy gondomtól, amiről kezdem lassan azt hinni, sosem oldódik meg vagy valami véglegesen kezd elromlani. Bár ezt nem hinném, meg nem is vagyok olyan, aki ilyen "apróságot" hagy felülkerekedni magán. Szóval csak ez az egy dolog van még, amit igyekszem megoldani. Ja és nem az intönett. Mert az van. Új és szélsebes, bár most épp nem tudom hogyan tudok rámenni.

Szomszédainkról is kell pár szót ejtenem. Itt az ősz, hullanak a falevelek. Őket ez nagyon zavarja, mert mi szemeteljük össze az utcát és nekik kell seperni miattunk. Persze ők tudják mi a megoldás és naponta hallgathatom a favágás rejtelmeit vagy a hogyan vágjuk vissza a fát című szöveget. Már mind a 4 szomszéd beszólt, így a következő alkalomnál azt hiszem én sem fogom vissza magam. Mert mikor mondják, hogy Ati nem tud fűrészelni, mert akkor ők hoznak és megmutatják neki, hogyan vágta anno 1989-ben az egyik előző lakó.  Meg könnyű nekem, hisz főznöm sem kell, hisz kinn kaparászok csak a gyerekkel naphosszat. Ja a gyerektől veszem el az időt a gereblyézéssel, szegény unatkozik a kocsiban ülve, főzni meg nem kell, mert előző nap direkt ezért dupla adagot csináltam. De mit tudják ők... És ráadásul olyan szerencsétlenül jött ki a gereblyézős nap, hogy másnap eső és szélvihar volt, így nem is látszott mit csináltam. Aztán megint összeszedtem, erre jött a fagy és újra levélhegyek vannak. Sebaj. Még egy gereblyézés-levélhullás-gereblyézés és kész.

Csak most nem akartam ezzel foglalkozni. Holnap temetőjárás itt a környéken, hétfőn Pétervására, csütörtökön Ancsimmal Szegeden szemészet a kancsalsága miatt(bár a vele egykorúak kancsalabbak), mert szólt a védőnőnk, hogy most már ne halogassuk. Aztán még Szekszárdra is kéne menni a csípőjével, mert nekem nem tetszik, ahogy újabban ül. Kitekeri a lábát kicsit. Persze lehet, hogy én vagyok az agyonpara-anya.