Megint sokáig halogattam az írást:(
Anyut hazaengedték szerencsére másnap. Aztóa jobban van elvileg. Ma volt vesefunkción, mert kapott egy faxa kis gyógyszert, ami a káliumot visszatartja és a vesét ezáltal rongálja.
Voltunk vele Kecsón Koponya MRI-n múlt kedden. Mivel Babu is velünk volt, lementem a kocsiba, mert Ati nem boldogult vele. Közben tiszta ideg lettem, mert úgy éreztem Anyu rosszul van, infúziókkal böködik, meg fekszik, fullad. Aztán megkönnyebbültem. Hú basszus tiszta halálfélelemem volt! Közben egy csomó ember, aki utánunk várt, már ment haza. Akkor csörgött a telim, Anyu volt az. Allergiás lett a kontrasztanyagra. Szerencsére a vizsgálat után, nehogy már feleslegesen autózzunk ennyit:) Szóval fektették, szurkálták, épp, ahogy azt lelki szemeim előtt láttam előtte. Röpke 4 órás várakozás után mehettünk haza. Addig Mekiztünk(denemszeretem), Tescoztam(vettem adventi koszorút és miku sapit Ancsinak).
Éééés beszéltem telin Andrejjával, akivel (meg Szilvivel) együtt ittuk még Vietnámban a keréknyomból a vizet-azaz laktunk a nővérszállón:) Jó lett volna talizni, de Félegyházán sajnos nem járunk soha:( De azért nem felejtettelek ám el! Meg Napsyt sem! Meg a többieket sem persze!
Csütörtökön nagy sütésbe fogtam. Előtte nem volt időm, mert takarítottam és jött az az ügynök liba. Na mikor úgy kezdte, hogy írjuk össze, mennyi lesz a gyereknek az iskola, különóra és mennyit költsön bulira, én bizony kiakadtam! Majd biztosítást ajánlott, de nem azzal, ha valami érne, hanem, ha Ati feldobja a talpát. Nekem ott elborult az agyam, majdnem kidobtam a nőt! Szóval miatta maradt a sütés másnapra. Vittünk meglepit a mamiknak(idősek napközijébe): meggyzselés mini sajttortácskákat. Jaj olyan édesek voltak, ahogy ették! Kapott tőlük Babu egy kis malackát. Pistabáékat is meglátogattuk. Kaptak ők is sütit és adtak mandarint meg kinder tojást.
Másnap jött hozzánk Adri és Marci. Elvoltak a csöppek, bár Ancsim kicsit köhögött, mert előző nap apája sapka nélkül kivitte pár percre. Alig mentek el Adriék, jött Ati és apuja ebédre. Paradicsom leves, tepsiben sült krumpli(sült almával és citrommal), sült csirkemell és pogi volt a menü. Apósnak nagyon ízlett. :) Délután még ANcsival mentünk Anyuékhoz tortát csinálni. Anyu már elkészítette a piskótát, rám csak a krém és díszítés maradt. Sógoromnak készült, csokis, mert azt szereti. Gyakoroltam, hogy Boldog szülinapot Gábor, mert nem olyan könnyű ám krémmel írni. De mire oda került a sor, már Ancsi nyűgös lett, Ati meg jött volna értünk, a krém is kifogyóban volt, így csak annyit írtam: Gábor...no komment. Ennyire hülye nem lehetek! És mégis. Eléggé húzós volt a hetem, meg Babu is rosszul aludt éjjelente...
Másnap mentünk sógorékhoz ebédre. Elkéstünk-minek is csodálkozni ezen. De vittük a tortát, meg az én állítólag vajas piskótámat. Szerintem ez barackos pite Erika módra, azaz fűszeres szilvalekváros kevert tészta egy kis zsemlemorzsával hintve. Mindenkinek ízlett. A torta meg....nos a csokimáz szépen bevonta még az oldalát is a krém alatt...hmm. A díszítés meg csak úgy jött. Fejből. Azt hiszem gyakrabban kéne alkotnom:)

Egyébként egész jól megálltam, hogy ne egyek sokat. Már lassan talán fogyok. Persze ésszel. Bár ez a mai pizza épp nem volt valami ésszerű. Sebaj, holnaptól ismét jöhetnek a zőccségek :( Nekem ez igazi büntetés. Hisz ki hallott már olyat, hogy egy húsevő zöldbabsalátát egyen?! Sőt volt egy olyan nap is, mikor nem ettem kenyeret. Én bizony! Aki még a nokedli, tarhonya vagy tészta mellé is eszik kenyeret. Hiába, nehéz átállni az eddig megszokott dolgokról. Csak egyik éjjel, mikor Anna miatt fenn voltam, eszembe jutott, hogy már csak 1 évig kezdődik 2-essel a korom. Aztán meg már...szóval nem lehet itt halogatni a fogyást, mert mikor akarok vékonyabb lenni?! Na meg az egészségem sem utolsó. Csak ugye az én kitartásommal nem egyszerű. De majd igyekszem.