Megfogyva bár, de törve nem

Nekem is sikerült elkapnom Babutól a torokfájást. Míg ő mosolyogva, minden gond nélkül meggyógyult(szerencsére), én lerobbantam. Persze hozzájött egy nagy torta is, amit após névnapjára gyártottam. Szóval a szombati ünnepség után mehettünk az ügyeletre velem:( Hétfőn Apu kórházba került szívritmuszavarral, bár benn nem jelentkezett neki semmi. Kedden kis sétát tettünk Ancsival, mert kell a gyereknek a mozgás, mire szerdán épphogy éltem. Másfél órán át küzdöttem, hogy talpra álljak és félájultan elautóztunk Anyuhoz. Belázasodtam, hánytam stb. Emiatt 2 éjszakát is Anyuéknál voltunk, mert Ancsit is alig bírtam ellátni. Csak pelenkáztam, fürdettem. Ennyi. Napi 1kg-ot fogytam, így most 4-el lettem kevesebb. Szerencsére senki nem kapta el tőlem.
Vasárnap már hazajöttünk teljesen, de én gyorsan kitakarítottam előtte a házat-mert betegen azt kell. Tegnap meg jött a védőnő, majd Ági és Debu:) Majd ebédfőzés. Utána akkorát aludtunk a gyerekkel:)
Apum még kórházban. 7végén itthon volt, lett ritmuszavara, de a dokinak letagadta. Miért? Mert szombaton volt nálunk Dr.Ostoba(tesóm), aki szerint a műszerek tévednek és apum jól van, ha úgy érzi és én ne beszéljem bele, hogy beteg. Meg ne mondjam, hogy a fibrillációtól megállhat a szíve. Erre kiosztottam, hogy talán én jobban tudom, elvégre szakmám, meg ugye én jártam fősulira. De mindegy, mert addigra fater már nem adott az én szavamra, csak tesóméra. Ez van. Megint csak dohogok itt magamban a tehetetlenségtől. Végignéztem unokaöcsémen...inkább nem is gondolok bele, hogyan roncsolja az egészségét. Mert nekem kuss van és csak a rosszat látom...de ez általában bejön sajnos. Akkor meg tesóm szerint én vonzottam be nekik. Azt hiszem én nem leszek neki soha elég jó testvér.
No de sebaj, azért még kiccsaládomnak jó vagyok:)
Tegnap is már reggel 6kor sütöttem sütit, hogy Ati is vihessen melóba. Erre 5 perc kellett még a sütésből, de neki mennie kellet:( A védőnő sem kért:( Majd Ágiék sem, mert ugye hétfőn se tojás se hús:( Jó kör volt:)

A torta(dupla volt 2 piskóta-barna és fehér és 4 adag csokikrém:) meg csokimáz a tetején)

Ma megpróbálkozom a kondival. Csak lightosan. Majd jövő héten újra bekeményítek, de addig még power kell és sok folyadék, mert minden porcikám mi van száradva.

Egy "jól" sikerült Valentájn nap:)

Szombat este Ati kitalálta, hogy vasárnap ő főz, vagyis elvisz ebédelni. Én hülye meg nem akartam. Szegény csak nézett értetlenül, hogy mifene bajom van. Én bizony főzni akartam-monjduk nem akármilyen kaja lett volna....Na de beadtam a derekam és már csak kajáldát kellett választanom. Pont én, mikor olyan nehezen döntök! Így esett a választás a kínaira. Azt itthon megehetjük, míg Ancsi alszik és nem kell vele az étteremben bajlódni, hogy ő válogat meg kanalazik és összeken mindent. Igen ám, de eme döntésem örömére ettünk zsíros kenyeret hagymával...meg narancsot...csokit(a VV párbaj izgalmára:) )....meg sütit. Szóval az én egész feszessé vált pocikám másnapra újra nagy lett:( Az éjjeli gyomorégésről nem is beszélve. Másnap alig éltem, fájt a bélés rendesen. Főleg, ha a kínai kaja gyomorbarát ízére gondoltam. De Atika úgy várta, hogy nem akartam már megváltoztatni a döntésem.

Kár volt mártírkodni. Nagyon csípett a kajcsi, meg valahogy a szín-illat-íz kombináció valahogy nekem agyban nem fért meg. Meg az a sok zselatinos takonyszerű izé....na nem nekem való volt. Ati szomorú is lett kicsit. Én pár perc magamba roskadás után kitaláltam, hogy a kis lelkemnek egy csokis szuflé esne jól. Az én drága férjem segített is: habot vert(mellesleg fantasztikusra sikerült) és nézte az időt, meddig kell sütni. Biztosan emiatt(és mert csak fejből dobáltam valahogy össze a receptet), eddigi legfinomabb szuflém sütöttem! Tetején és alján kicsit szilárdabb, közepe jó kakaós, de nem kenőcsős trutyi, hanem ....nincs is erre jó szó...talán:orgazmus a szájban:) Így telt a valcsi napcsink:)

Tegnapra meg be volt ígérve egy szál rózsa is, ha ügyesen edzek. Küzdöttem, izzadtam a kondiban, aztán mentünk tuskóba. Gondoltam, jó lesz nekem egyenvirág is. Egyik sem tetszett nekünk. Akkor legyen képeslap!-mondta az én drága férjem. Nagyon szeretem, ha ír néha pár sort, de sajnáltam egy vagyont kiadni rá, meg egyébként sem csak ezen a napon és nem mindent megvásárolva kell szeretni egymást. Így abban maradtunk, elég egy ölelés. Aztán valahogy a tusfürdőknél betévedtünk a férfi estélyi ruhákhoz(gy.k.: koton osztály). Gyorsan bedobtam egy ízesítettet viccből a kosárba-amit Apjuk kicserélt nagyobb csomagra...ha-ha azt persze bírni is kell ceruzával, hogy ennyit elhasználjunk:D Ugyanis reggel én vagyok nyűgös, este ő, nappal meg alig van itthon. Azt hiszem öregszünk:))))
Kifelé menet eszembe jutott, hogy én akkor inkább koponyás cukorkát kérek! Kemény 40Ft-ba került az én ajándékom így:) Apa meg kért pattogós labdát, meg öltöztetős Micimackót azokból a pénzbedobós gömbökből. Jó kis Valentin nap volt ez :)
Azért még este tartottunk Apának ruhapróbát ;)

Ismét csak magamról...

Tavaszodik. Igen, bár ma kissé fagyos reggelünk volt. De a madarak csiripelnek rendületlenül, tavaszillatot hoz a szél innen a dombról. Szeretek arra sétálni, bár egyeseknek lehangoló, nekem valahogy megnyugtató, sőt szép is a temetődomb. Sok virág, fa, fű, bokor, sünikék:) Másrészt nyomaszt egy csomó dolog. Már leírni sem nagyon tartom érdemesnek, mert csak felesleges siránkozás lenne részemről. De mégis, hisz nem jó mindent magamban tartani. Az egyik dolog, amin rágódom, egy régi barát, akit nem értek és talán nem is fogom megérteni, mit miért csinál/t. Miért tűnt el mostanában és miért kell folyton nekem keresnem, ha hallani akarok felőle? A másik az egészségi állapotom. Szuperül vagyok, komolyan, már vagy 5 éve nem voltam ilyen jól, csak ez a szülés utáni fa..ság! Minden héten bőgök emiatt.
Aztán ott van a tesóm. Őt sem tudom hová tenni. Kedves és mégis idegenként viselkedik velem. A szomszédait többre tartja nálam. :( Nem bírja, hogy Atival jól megvagyunk, hogy nekem lányom lett, meg az egész életem nem tetszik neki...és ez fáj. Mások miért jönnek ki jól a tesójukkal?! Vagy ha ennyire nem bír, minek játssza a defaszánmegvagyunk dolgot mások előtt?

Szerencsére tegnap vidám dolgaim is voltak. Szimpinek talált egy idős mammer a kondiban és folyton csevegni akart velem. Ez édi, csak én épp küzdöttem a súlyokkal, ő meg nagyothall és felét nem hallotta a mondandómnak. Aztán szimpatizál velem egy férfi-nő valami. Asszem nő, bár én lopva mindig nézem, mikor bukkan elő valami a lába közt:) Szerintem pasi, hívják bármilyen női néven is, mert ilyen izmai nincsenek egy nőnek. Tegnap megint szóltak, hogy nem kéne pusáp(lol) melltartóban edzeni jönni. Nem tudom mivel bizonyítsam, nekem sima sport van, csak van,ami kitöltse-bár tegyük hozzá, a mai melltartók bármilyen mellel csodát tesznek:) De ez a "beszólás" kicsit simogatta a lelkem:)

Gyúrok vazze!

Szorgalmasan járok a kondiba, emellett főzök, mosok és igyekszem rendet tartani. Nos ez utóbbival kissé hadilábon állok időnként :) A szerdai edzés után klassz kis izomlázam lett, a könyököm kicsit bedagadt, mert túltricepszeztem magam. Emiatt Babukát is alig bírtam cipelni. Az nagyon tetszik neki, hogy kissé robotszerű lett a mozgásom és simán meg tud lépni előlem. Rendszeresen megvárja, míg valahogy leülök mellé, majd kicsit arrébb ül. Ekkor én megindulok négykézláb utána, mint egy reumás csiga:D, de addigra ő két lábra áll és elhúz ki a konyhába, majd mire utolérem, már a lépcső felénél tart.
Egyéb dolgokban is akadályoz az izomláz, de arról inkább a Kedvesem tudna mesélni:) Hisz milyen romantikus az, hogy: Várj, mindjárt felkelek...pillanat...jövök mááár...indulok...kitartás, maradj még úgy....érkezem...órák kérdése.... És mindez akkor, mikor egymás mellett fekszünk és én megpróbálok egyáltalán felé fordulni:) Na de így legalább tuti nem lesz kistesó:DDD

Tegnap is nyúztam magam. Bár sajnálom, hogy nem készült videó. Néhány csaj csak nézett, mikor kimásztam az egyik gép alól. Igen alóla, mert be voltam bújva egy kis popó erősítésre és amíg a nőci ott állt velem, addig megcsináltam 3-4 gyakorlatot, mikor elment még 2t és aztán elhasaltam. Majd azért még küzdöttem, de végül alig tudtam kikászálódni és talpra állni. Úgy összességében alig vonszoltam magam gépről-gépre. De meg kellett állapítanom a tükörben, hogy a zacskós hasam feszesedett(köszönhetően az étvágycsökkenésemnek is) viszont oldalról nézve magam, a hányinger kerülgetett. Szóval küzdök tovább. Azt is tudom, hogy akaraterővel xarul állok, így nem fogyok 3 hónapon belül igazán fogyni, de nem is az az elsődleges célom. Inkább legyen kevesebb a zsírom és több az izmom.

Azért van még jó hatása az edzésnek: a bútorok alá gurult játékokat, kajamaradékokat könnyedén ki tudom szedni! Nekem ennyi is elég a boldogsághoz:)

Babácska tegnap már nem is sírt Anyuéknál. Játszottak és változatlanul nem akar ott aludni. Ééés Anyumon olyan jót nevettem! Ancsika kiment a nappaliba és megállta a fal előtt, Muter meg kereste mindenfelé. Nem vette észre, mert ruhája színe hasonló a falhoz. Én meg csak álltam és néztem, mert azt hittem Anyu direkt játszik a gyerekkel.

Tegnap volt végre nálunk Kriszta és Kornél! Bízom benne, hogy nekik is bejön, amit kívántam. Eddig 2 barátunknál már sikerült és remélem ismét egy kis bébi érkezésének örülhetünk mielőbb(remélem még idén).

Csak a szokásos tortázás:)

Most írhatnék arról, hogy takarítok, főzök meg ellátom a kiscsaládot, de ebben semmi izgalmas nincs. Ja és voltunk Pétervásárán, de itt sem történt semmi extra. Elmentünk, temetőztünk és megjöttünk.
Sógoroméknál voltunk ünnepelni a gyerekek(Dávid,Becő és Anna) szülinapját, Ati és Ágnes névnapot tegnap. Ma hulla fáradt voltam, csak pihentem.
Csütörtök este tudtam meg, hogy nem vasárnapra, hanem szombatra kell a torta. Mivel 3 gyereknek volt ünnepe, mindenkinek külön kis tortát szerettem volna. Akkor bele sem gondoltam, ez mekkora meló lesz.

Bencével

Péntek d.u. megsütöttem 3 piskótát(egészen belejövök már): simát, kakaósat és puncs pudingosat. Anyu tanácsára piskóta tekercsként tekertem őket, így nem kellett a lapvágással bajlódni. Közben Petrák bejelentették, hogy jönnek. Gyors takarítás, gyerekellátás, majd krémek főzése:vanília és csoki. Közben Petra és Bence megérkeztek és fél 8 helyett, fél 9 után mentek haza. Ezzel jó nagy késésben voltam és Ancsikám is fürdetni kellett volna már lassacskán. Aztán este 9kor nekiálltam tortát tölteni egy ordító gyerekkel mellettem, Apa akkor esett haza edzésről. A kapkodásomnak köszönhetően a krém kifolyt, reggel újra tölthettem:( Közben épp női létem legszebb napjait élem, amitől erőm egyenlő lett a nullával szombatra:(
Szombaton már félőrültként csináltam a tortákat és Anyu is eljött, bár segíteni nem tudott, mert nem értette meg, hogy a fondant nem lapítható szépen kézzel. Így neki a mosogatás és a gyerekfelügyelet maradt.

Tortácskák(Ancsié:pucsos piskóta vanília krémmel, Dávidé:teniszpályás:csokis psikóta, csoki-narancs krémmel,Becő:piskóta csokikrémmel)

Ancsi, Dávid, Becő, Ádi

Végszóra sikerült befejezni a tortákat és 1-re oda is értünk sógorékhoz. A gyerekek odáig voltak, hogy ők vághatták fel a saját tortájukat. Becőkém teljesen lebontotta a torta díszítését:) Volt játék, kaja, zenehallgatás, jókedv, borkóstolás(Atikám borai most is fantasztikusak lettek!). Ancsika meg elég jól bírta, 5 után dőlt ki, mikor autóba ültünk. Aztán még Koriékhoz elmentünk, mert a lapitopink pár napig halódott és Roland(Kori apuja) megjavította. Ancsi jó fél óra szundi után felébredt és már ment is a játék Kornéllal. 9-felé értünk haza:) Jó kis nap volt, csak fárasztó.

Depi és szomszédok

Tegnap el kellet mennem itthonról, mert HP lettem. Bőgtem mindenen. Kapóra jött, hogy Reni ment volna babukocsizni Kornélkával. Vettünk út közben koszorúkat is, majd Reniéknál játszottak a gyerekek, mi meg teáztunk. Húúú tiszta koli fílingem volt! Ott is a jó kis esti szertartásos teázások! Csak ott nem 2 gyerek mászkált közben, közdve a kezünkben levő bögrékért és nem gyerekdalt hallgattunk. Azért "buliztunk" is. Alma együttes: Nád a házam... Be kell valljam, nem is tudtam, hogy ilyet is tudnak. Egy kis borral, még jó is lett volna:) Én lelkesen mutogattam a dalt, Ancsi meg tapsikolt:) Majd hazamentünk. A depim meg szinte el is múlt. Ma már szupi kedvem van, eltekintve egy nagyon nagy gondomtól, amiről kezdem lassan azt hinni, sosem oldódik meg vagy valami véglegesen kezd elromlani. Bár ezt nem hinném, meg nem is vagyok olyan, aki ilyen "apróságot" hagy felülkerekedni magán. Szóval csak ez az egy dolog van még, amit igyekszem megoldani. Ja és nem az intönett. Mert az van. Új és szélsebes, bár most épp nem tudom hogyan tudok rámenni.

Szomszédainkról is kell pár szót ejtenem. Itt az ősz, hullanak a falevelek. Őket ez nagyon zavarja, mert mi szemeteljük össze az utcát és nekik kell seperni miattunk. Persze ők tudják mi a megoldás és naponta hallgathatom a favágás rejtelmeit vagy a hogyan vágjuk vissza a fát című szöveget. Már mind a 4 szomszéd beszólt, így a következő alkalomnál azt hiszem én sem fogom vissza magam. Mert mikor mondják, hogy Ati nem tud fűrészelni, mert akkor ők hoznak és megmutatják neki, hogyan vágta anno 1989-ben az egyik előző lakó.  Meg könnyű nekem, hisz főznöm sem kell, hisz kinn kaparászok csak a gyerekkel naphosszat. Ja a gyerektől veszem el az időt a gereblyézéssel, szegény unatkozik a kocsiban ülve, főzni meg nem kell, mert előző nap direkt ezért dupla adagot csináltam. De mit tudják ők... És ráadásul olyan szerencsétlenül jött ki a gereblyézős nap, hogy másnap eső és szélvihar volt, így nem is látszott mit csináltam. Aztán megint összeszedtem, erre jött a fagy és újra levélhegyek vannak. Sebaj. Még egy gereblyézés-levélhullás-gereblyézés és kész.

Csak most nem akartam ezzel foglalkozni. Holnap temetőjárás itt a környéken, hétfőn Pétervására, csütörtökön Ancsimmal Szegeden szemészet a kancsalsága miatt(bár a vele egykorúak kancsalabbak), mert szólt a védőnőnk, hogy most már ne halogassuk. Aztán még Szekszárdra is kéne menni a csípőjével, mert nekem nem tetszik, ahogy újabban ül. Kitekeri a lábát kicsit. Persze lehet, hogy én vagyok az agyonpara-anya.

Hódmezőn jártunk

Hétfőn elmentünk Hódmezővásárhelyre, vagyis Sóshalomra a kombájnt rendbe tenni. Amíg Apa dolgozott, addig Babukával beültünk az ottani tanyaközponti kocsma-boltba. Hogy divatos legyek, elég "retrós" volt a hely. A falon dísztányérok, festett(pontosabban fújt) népimotívumos faszékek az asztalok körül, amiken ronda terítő és nájlon védőborítás volt, kis kopott pultnál eladócsaj állt és kifolyt bor szaga terjengett a levegőben.

Egy mamika bejött gummycsimmába, bedöntött egy páleszt, egy sört és 3at vitt elvitelre meg egy doboz cigit. További igényes vevők is voltak ott, a semmi közepén. Télen még a kenyeret is innen viszik. És a kínálat: sör, bor, pálesz, pezsgő, tini pezsgő, üdítő, cigi, kávé és sport szelet.
Mikor odaértünk, épp ebédeltek a munkások és mivel kinn hűvös volt, beültünk közéjük. Kérdezték, Ati hozott-e bort, mert ott nincs(egy borászat kellős közepén voltunk). Én mondtam, hogy otthonra is elfelejt hozni, még a pörköltbe se tudok tenni. Nos ezen mindenki meglepődött, mert minek oda pazarolni, meg mennyit szoktam bele önteni, mert ők egyszer tettek pörköltbe egy üveggel, de xar lett. Gondolom kiszámolták, hogy ha 7-en esznek belőle, legalább 1 dl jusson fejenként:) Ja meg azt mondták, én franciásan főzök biztos, mert azok olyanok, hogy nem isszák, hanem az ételbe locsolgatják a drága bort...hát ezt sem tudtam eddig.
Képek nem készültek, mert hazafelé nem álltunk meg Hódmezőn , siettünk haza, Sóshalmon meg valahogy nem volt kedvem fotózgatni. Ez a kép kivétel, mert épp az Emlékpont előtt jártunk, jól beállítottam,erre beugrott a képbe egy bringás. Kicsit látszik Anna új ülése is, ami nagyon szupi, akkorákat aludt benne az úton. Szegeden ebédként mekdrájvba mentünk, mert Donpapa itthon is van. Szerintem az antibiotikum kiütötte az ízlelőbimbóim, mert nem ízlett semmi, még a sült krumpli sem. És azóta bármi, amit főztem, nem esett jól. Pedig volt rácosan elkészített csirke meg gulyásleves is általam gyúrt tésztával. Biztos elromlottam.

Lábadozás, vendégség

Múlt hetem pihenéssel telt, mivel a főzés miatt nem feküdtem és rosszabb lett a helyzet. Mennyivel kisebb erőfeszítéssel járt volna pizzát rendelni...
Csütörtökön megtudtam, hogy másnap érkeznek sógornőmék. Nem is lenne gond, csak nem volt kedvem takarítani. Azért mire ideértek, összeszedtem magam. Ja és mostam is, mert a nagy lábadozásban eléggé hanyagoltam. Ez persze csak annyit jelent, hogy 3 napig pihentek a gépek. Mert több is van. Minden szinten egy. Húdegzdagok vagyunk, mi? Persze ami a garázsban van, kicsivel fiatalabb csak nálam(Hajdú), de most szabadságon van, a konyhai pár éves-ő a szépruhamosó, az emeleti meg sógoréktól jött kiszolgált jószág, elromlott programkapcsolóval. De működik, ő mossa Apa ruháit. Én azt szoktam rá mondani, gyerekzáras, mert csak fogóval elforgatva lehet beüzemelni a megfelelő progit. Azt csak úgy hallásra saccolom, hogy épp hol kezdődhet. Remélem sikerült mindenkit jól eluntatnom s háztartási gépeim bemutatásával.

Nos vendégeknél tartva, pont akkor jönnek mindig mikor én női létem legszebb napjait élem. Hogy hogyan sikerül midig eltalálniuk... Szóval nem elég, hogy xarul vagyok, elvérzek, még vendégek is jönnek. És én hülye bevállaltam, hogy sütök tortát. Mert rokonyék nem tudnak. Hahh én sem, de nem mertem mondani, így megalkottam 2. tortámat. 15+1 tojás és 1 liter tej esett áldozatul. 3 piskótatekercset sütöttem, mert én csak azt tudok ezekben a böhöm nagy tepsikben, így lett tekercses tojtácska. A kép csalóka, mert ez nem kistányér, hanem az a nagyobb tál a készletből, amire tortát vagy sültet lehet tenni. Ja és a díszítés meg azért béna, mert sose használtam ezelőtt még díszítőcsöveket.

 Felvágva:

Sógornőm le akarta törölni az ottmaradt krémet és mandulát, én meg megettem gyorsan, így került oda a kezem nyoma:) Vasárnap sógoréknál volt vendégség, ott próbáltuk felfalni ezt a tojtát. Előtte halászléztünk és Ancsi is kapott halhusit az ő kis krumplis, zöldséges kajcsijába. Ajándékozás is volt az elmaradt szüli- és névnapok alkalmából. Babuka kapott golyós tologatós játékot, meg egy zsák ruhát Becőkétől. Apa egy szuperszexi inget, amit csak akkor vehet fel, ha vele vagyok és csak itthon:) Én meg egy kötött felsőt, ami Ádika szerint szép, csak átlátszó:) és egy szakácskönyvet. Ez is jó, csak én nem szoktam ilyen kajákat csinálni, mivel Stahl Jucis tésztaételes könyv. Nem is eszünk tésztát, max. milánóit, mert abban van hús:), persze rántott hússal, mert sok benne a tészta. És olyan hozzávalókból álló receptek vannak benne, mint fenyőmag, szarvasgombaolaj, meg mindenféle szószok, amik "mindig" vannak itthon. De majd kiteszem a polcra a könyvet, mivel jól néz ki:)

Betegség és osztálytalálkozó

Pénteken már nem voltunk Annával valami jól, valószínű Apa átragasztotta ránk is. Nem is bírtunk enni sem. Éjjel meg alig aludtunk Ancsimmal. Arra gondoltam, csak a szombati osztálytalit bírjuk ki valahogy, mert ugyebár csak 5 évente tartunk. Mondjuk elég szar belegondolni, hogy már 10 éve elmúltam 18. Nos reggel, azaz hajnali 5-kor már orrszívással kezdtük a napot. Majd igyekeztem mindenkit összekészíteni: nekem hajmosás, ruha, meg egy kis fejigazítás, Apának váltóruha, gyógyszer, reggeli, Annának is ruha, gyógyszer, kaják, víz, cumik frissen főzve, játékok. Elég nehéz volt úgy Anyuékra bízni betegen, hisz még sose volt az.
Az osztálytalira nem tudtak sokan jönni, mert nagyon"fontos" dolguk akadt. De én azért jól éreztem magam. Utána ebéd volt, amire a családot/párt is lehetett vinni.Mondjuk azt hittem, többen jönnek párban, de így is jó volt. A kaja viszont csak látszatra volt szupi, ooolyan hideg volt! De annyira bele volt mindenki merülve a beszélgetésbe, hogy senki nem szólt emiatt. Persze itt is voltak a megszokott kis klikkek és mikor beszéltem volna velük, le se szartak. Különösebben nem hatódtam meg ezen. Na és ott volt P.Cs.Cs.. Húúú engem még mindig idegesít, ahogy beszél! Ati egyből tudta, hogy biztos ő volt, akit annyit emlegettem mostanság. Ééés nagyon hideg volt. A suliban még bírtam csiniben, de a Majomban már átöltöztem játszósba.
Ja és persze Kriszta és Youlcsi is ott voltak, de egyszerűen annyi fele beszéltünk, gyorsan bepótolva az elmúlt néhány évet, hogy egymásra nem is jutott idő. Mondjuk ezt be tudjuk bármikor pótolni.Babuka is jól elvolt.

Youlcsi, Én, Kriszti és Flóra

Amint hazaértünk, rögtön indítottuk is Gizit, a porszívót, amit Ancsim nagyon szeret. Ő hamar rendbe is jött, hála a gondoskodásomnak, míg én lerobbantam. Hiába, a sok virrasztás nem tett jót. Napi 3 óra alvás kevésnek bizonyult. De mit tegyek, ha aggódtam, hogy miért köhög épp: szomjas vagy hurut van ott.

Tegnap el is mentünk a dokibához, aki szerencsére Babut is megnézte, így nem kellett a gyerekorvoshoz is elzarándokolni. Nekem antibiotikum, neki meg tovább az eddigiek, mert egyenlőre jól van. Aztán ebéd, majd anyuékhoz mentünk, jött a fodrász, hogy kicsit rendezze a buránkat. Majd jött Ati(aki titokban szintén fodrásznál járt) és elmentünk végre gyerekülést venni. Mert meghozták a megálmodottat a boltba. Vagyis ennek a drágább verzióját akartam, de lebeszéltek róla. Végül is Annának tetszik: énekel, beszélget, mikor benne ül és persze biztonságos. Bár a rögzítése nem győzött meg 100%osan. De majd kipróbáljuk mondjuk egy adag krumplival, hogy hirtelen fékezéskor helyén marad-e az ülés. Ja és venni "kellett" egy játékot is: zenélő, ágyra is rögzíthető vonat. Ééés tanultunk megint valamit: az alma hangja egy vonatfütty, a zsiráfé dallam és a nyuszié egy ugrás hang(leírni nehéz,de amolyan boing szerűen hangzik).

Tegnap alig éltem, így minden Atira maradt, kivéve a fürdetést. Hozta nekem lelkesen a gyógyszert, forró teát, mézes fokhagymát és pirítóst. Nagyon jó volt, bár úgy égett a gyomrom ezektől amellett, hogy takonykórtól, hőemelkedéstől és a sok huruttól fulladva szenvedtem. Mára jobb lett és Apa kifejezett tiltása ellenére nekiláttam főzni. Én hülye, mikor nem is kellett volna, mert ehettem volna a kedvenc Donpapa pizzám...de ha már Ancsinak főzök, meg mosogatni is kellett már, magunknak is összeütöttem egy kis sült csirkét, sült almával és rizzsel. Leves meg volt tegnapról.