Betegség és osztálytalálkozó

Pénteken már nem voltunk Annával valami jól, valószínű Apa átragasztotta ránk is. Nem is bírtunk enni sem. Éjjel meg alig aludtunk Ancsimmal. Arra gondoltam, csak a szombati osztálytalit bírjuk ki valahogy, mert ugyebár csak 5 évente tartunk. Mondjuk elég szar belegondolni, hogy már 10 éve elmúltam 18. Nos reggel, azaz hajnali 5-kor már orrszívással kezdtük a napot. Majd igyekeztem mindenkit összekészíteni: nekem hajmosás, ruha, meg egy kis fejigazítás, Apának váltóruha, gyógyszer, reggeli, Annának is ruha, gyógyszer, kaják, víz, cumik frissen főzve, játékok. Elég nehéz volt úgy Anyuékra bízni betegen, hisz még sose volt az.
Az osztálytalira nem tudtak sokan jönni, mert nagyon"fontos" dolguk akadt. De én azért jól éreztem magam. Utána ebéd volt, amire a családot/párt is lehetett vinni.Mondjuk azt hittem, többen jönnek párban, de így is jó volt. A kaja viszont csak látszatra volt szupi, ooolyan hideg volt! De annyira bele volt mindenki merülve a beszélgetésbe, hogy senki nem szólt emiatt. Persze itt is voltak a megszokott kis klikkek és mikor beszéltem volna velük, le se szartak. Különösebben nem hatódtam meg ezen. Na és ott volt P.Cs.Cs.. Húúú engem még mindig idegesít, ahogy beszél! Ati egyből tudta, hogy biztos ő volt, akit annyit emlegettem mostanság. Ééés nagyon hideg volt. A suliban még bírtam csiniben, de a Majomban már átöltöztem játszósba.
Ja és persze Kriszta és Youlcsi is ott voltak, de egyszerűen annyi fele beszéltünk, gyorsan bepótolva az elmúlt néhány évet, hogy egymásra nem is jutott idő. Mondjuk ezt be tudjuk bármikor pótolni.Babuka is jól elvolt.

Youlcsi, Én, Kriszti és Flóra

Amint hazaértünk, rögtön indítottuk is Gizit, a porszívót, amit Ancsim nagyon szeret. Ő hamar rendbe is jött, hála a gondoskodásomnak, míg én lerobbantam. Hiába, a sok virrasztás nem tett jót. Napi 3 óra alvás kevésnek bizonyult. De mit tegyek, ha aggódtam, hogy miért köhög épp: szomjas vagy hurut van ott.

Tegnap el is mentünk a dokibához, aki szerencsére Babut is megnézte, így nem kellett a gyerekorvoshoz is elzarándokolni. Nekem antibiotikum, neki meg tovább az eddigiek, mert egyenlőre jól van. Aztán ebéd, majd anyuékhoz mentünk, jött a fodrász, hogy kicsit rendezze a buránkat. Majd jött Ati(aki titokban szintén fodrásznál járt) és elmentünk végre gyerekülést venni. Mert meghozták a megálmodottat a boltba. Vagyis ennek a drágább verzióját akartam, de lebeszéltek róla. Végül is Annának tetszik: énekel, beszélget, mikor benne ül és persze biztonságos. Bár a rögzítése nem győzött meg 100%osan. De majd kipróbáljuk mondjuk egy adag krumplival, hogy hirtelen fékezéskor helyén marad-e az ülés. Ja és venni "kellett" egy játékot is: zenélő, ágyra is rögzíthető vonat. Ééés tanultunk megint valamit: az alma hangja egy vonatfütty, a zsiráfé dallam és a nyuszié egy ugrás hang(leírni nehéz,de amolyan boing szerűen hangzik).

Tegnap alig éltem, így minden Atira maradt, kivéve a fürdetést. Hozta nekem lelkesen a gyógyszert, forró teát, mézes fokhagymát és pirítóst. Nagyon jó volt, bár úgy égett a gyomrom ezektől amellett, hogy takonykórtól, hőemelkedéstől és a sok huruttól fulladva szenvedtem. Mára jobb lett és Apa kifejezett tiltása ellenére nekiláttam főzni. Én hülye, mikor nem is kellett volna, mert ehettem volna a kedvenc Donpapa pizzám...de ha már Ancsinak főzök, meg mosogatni is kellett már, magunknak is összeütöttem egy kis sült csirkét, sült almával és rizzsel. Leves meg volt tegnapról.