Egy "jól" sikerült Valentájn nap:)

Szombat este Ati kitalálta, hogy vasárnap ő főz, vagyis elvisz ebédelni. Én hülye meg nem akartam. Szegény csak nézett értetlenül, hogy mifene bajom van. Én bizony főzni akartam-monjduk nem akármilyen kaja lett volna....Na de beadtam a derekam és már csak kajáldát kellett választanom. Pont én, mikor olyan nehezen döntök! Így esett a választás a kínaira. Azt itthon megehetjük, míg Ancsi alszik és nem kell vele az étteremben bajlódni, hogy ő válogat meg kanalazik és összeken mindent. Igen ám, de eme döntésem örömére ettünk zsíros kenyeret hagymával...meg narancsot...csokit(a VV párbaj izgalmára:) )....meg sütit. Szóval az én egész feszessé vált pocikám másnapra újra nagy lett:( Az éjjeli gyomorégésről nem is beszélve. Másnap alig éltem, fájt a bélés rendesen. Főleg, ha a kínai kaja gyomorbarát ízére gondoltam. De Atika úgy várta, hogy nem akartam már megváltoztatni a döntésem.

Kár volt mártírkodni. Nagyon csípett a kajcsi, meg valahogy a szín-illat-íz kombináció valahogy nekem agyban nem fért meg. Meg az a sok zselatinos takonyszerű izé....na nem nekem való volt. Ati szomorú is lett kicsit. Én pár perc magamba roskadás után kitaláltam, hogy a kis lelkemnek egy csokis szuflé esne jól. Az én drága férjem segített is: habot vert(mellesleg fantasztikusra sikerült) és nézte az időt, meddig kell sütni. Biztosan emiatt(és mert csak fejből dobáltam valahogy össze a receptet), eddigi legfinomabb szuflém sütöttem! Tetején és alján kicsit szilárdabb, közepe jó kakaós, de nem kenőcsős trutyi, hanem ....nincs is erre jó szó...talán:orgazmus a szájban:) Így telt a valcsi napcsink:)

Tegnapra meg be volt ígérve egy szál rózsa is, ha ügyesen edzek. Küzdöttem, izzadtam a kondiban, aztán mentünk tuskóba. Gondoltam, jó lesz nekem egyenvirág is. Egyik sem tetszett nekünk. Akkor legyen képeslap!-mondta az én drága férjem. Nagyon szeretem, ha ír néha pár sort, de sajnáltam egy vagyont kiadni rá, meg egyébként sem csak ezen a napon és nem mindent megvásárolva kell szeretni egymást. Így abban maradtunk, elég egy ölelés. Aztán valahogy a tusfürdőknél betévedtünk a férfi estélyi ruhákhoz(gy.k.: koton osztály). Gyorsan bedobtam egy ízesítettet viccből a kosárba-amit Apjuk kicserélt nagyobb csomagra...ha-ha azt persze bírni is kell ceruzával, hogy ennyit elhasználjunk:D Ugyanis reggel én vagyok nyűgös, este ő, nappal meg alig van itthon. Azt hiszem öregszünk:))))
Kifelé menet eszembe jutott, hogy én akkor inkább koponyás cukorkát kérek! Kemény 40Ft-ba került az én ajándékom így:) Apa meg kért pattogós labdát, meg öltöztetős Micimackót azokból a pénzbedobós gömbökből. Jó kis Valentin nap volt ez :)
Azért még este tartottunk Apának ruhapróbát ;)