A hétköznapok forgatagában nem írtam fel a pontos dátumot, de olyan 1 hete kaptam Babutól 2 cuppanós puszit! Játszottunk, én az ágy szélén ültem, ő meg odajött és a vállamra és az arcomra adott egy-egy puszit. Csak úgy. Én meg majd kiugrottam a bőrömből, míg ő diadalittasan nézett, mintha ezt mondaná: Na te kis majom! Ezt most oszd be, mert egy darabig nem kapsz ilyet!:)
Aztán kedden, mikor gyerekdalokat hallgattunk lapitopin, ismét jött és adott puszit.
Minden nap mutatjuk neki hogy kell, de olyankor esetleg odateszi az arcát, szemen fejel, megnyálaz vagy egyszerűen csak arcon harap:) Mindig rá kell jönnöm, hogy többet tud, mint amit mi hiszünk. Egyik nap énekelt: Inta iiiinta ééiiiuuuuu csüüü(gy.k.: Hinta palinta című nótát adta elő), aztán számoljuk a tápszert is: eeeee, heeeee, háááááááá. Meg azt is tudja, hogy seb van az ujján( a nagy fogzásban valszeg éjjel harapta rá ujjszupizáskor) és az fáj. Továbbá nagyon ügyesen takarít(törölget mindennel: szivacs, ruha, intim betét, távirányító), imádja kóstolgatni az ebédet(a kanalat gondosan megfújja) és megkeverni, fésülni, porszívózni, felkapcsolni a párologtatót, kikapcsolni a tévét a nagy gombbal-aminek Apa nagyon örül. Továbbá ha táskát kap, azzal mászkál mindenfelé, mint valami dáma és a ruhákat nem szabad teregetni, mert abban van fincsi lé, amit ki kell szívni csakúgy, mint a popsitörlő kendőkből. És a cica az Szisssz:)
Már 2 hete csak lopva tudunk Aktimelt inni, mert elkéri és nekünk jó, ha egy ujjnyit hagy az alján. Ha papírt és ceruzát kap, akkor ügyesen "rajzol". Még egyenlőre nem jött rá, hogy a papíron kívül másra is lehet rajzolgatni. Apája féltett könyveit lapozza és néha "véletlen" egész fejezetek esnek ki. Atinak már nem is merem mondani, de ha mégis látja, akkor csak ennyit mondok: látod, milyen szar ennek is a kötése? Még lapozni sem lehet, mert szétesik:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése