Szemcsepp, babázás, vatera és társai

11.én elkezdtük az  Atropinos cseppet Ancsinak cseppenteni naponta, a pupillatágítás miatt. Nagyon izgultunk Apával, mert ilyet még nem csináltunk. Esti fürdés után terveztük az elsőt, mert akkor Anna eszik és közben majd lefogjuk. Már mikor körülötte álltunk szomorú fejjel, szegény tudta, valami lesz, mert csak nézett ránk a szép szemeivel. Aztán gyors cseppentés és nem is volt vészes. Másnap már tudta mi jön, így küzdeni kellett vele, majd ez csak rosszabb lett a többi napon. Végül úgy szorította a kis szemét, hogy nem bírtam cseppenteni bele, így a csukott szemére ment a csepp és mikor kinyitotta, akkor szépen belefolyt. Olyan szívszorító volt nézni szegényt! Főleg az első csepp után, mikor tiszta vörös lett az arca, füle, de még a fejbőre is, az Atropin mellékhatásaként. Ja és másnapra meg ödémás lett a kis szeme, csak kis lőréséken látott.

15.-én mentünk Szegedre a szemészhez. Most sírós vizsgálat volt, de Apa jobban szenvedett, mert az ő ölében volt Anna, én meg a fejét fogtam le. Minden rendben van szerencsére, csak 4 évesen kell visszavinni, ha akarjuk.

Szerdán jött sógorom végre tornázni. Ezer éve nem tudott jönni. Aznap mentünk volna Petráékhoz babázni, de le kellett mondanom az utolsó pillanatban emiatt. Nagyon égő volt. Másnaptól olyan nyűgös, sírós volt Babuka, hogy nekem is megfájdult a fejem, alig akart elmúlni. Szerencsére eljöttek Reniék babázni, így elterelték Ancsi figyelmét a fogzás gyötrelmeiről. Úgy kellett ebédelni, hogy míg Apa adta a hamit, ő Kornélka kezét fogta:) Utána elmentünk kicsit babakocsizni, hintázni és csúszdázni.

Pénteken végre eljutottunk Petráékhoz. Bence már jó nagyot nőtt és nagyon megügyesedett. Úgy mászott fel az ágyra, hogy előtte odatolta a kis széket. Ancsim úgy meg volt szeppenve, hogy indulás előtt kicsivel oldódott csak fel. De azért jól elvoltak.

Babuka az utóbbi időben napról napra okosodik: ha az ágyon hagyom és kimegyek valamiért, akkor szépen ül, játszik és várja, hogy bejöjjek. Mondjuk így viszont este addig ül az ágy szélén, míg nem jövök be a fürdésből és esze ágában sincs Apával játszani addig.

Ja a vaterázás! Kinéztem gyerekkorom egyik nagy kedvencét és hossza tépelődés után sikerült is megvennem. Végre egy normális társas, nem ez a nagyon modern papírra nyomtatott kép, bábukkal és dobókockával, hanem egy kis gondolkodást is igénylő tényleg társas társasjáték. Bár még nem jött meg. Majd talán hétfőn. Aztán jön még pár játék is, mert szerintem arra, hogy szétszedje, jó a nem teljesen új is. Meg nem szívesen adnám ki a 3szorosát egy játékra, amit pár hónap alatt megun a gyerek. Pl. Kornélt sem érdekli már a drága pénzen vett vonata.
Ma kellett rájönnöm, hogy nekünk járássegítő sem kell. Ancsi szépen tolja a széket a konyhában le-föl és megy utána. Persze van a szék lábán filclap, így nem lesz karcos a parketta. Lassan befejez mára, mert megyünk Erzsébet napi kajára anyuékhoz. Szégyellem magam, mert nem csináltam tortát. De erőm nem volt, annyira sokat sírt 3 napig Ancsim. Nem is tudom, volt-e már ilyen.

Ééééés örömkék is vannak: Szilvi is hamarosan anyuka lesz(hetek kérdése), Yolcsim Áronja meg bármikor érkezhet. Jaaaaj és úgy izgulok helyettetek is! Meg érted is Ági! Várom már, hogy láthassam a cukorfalat Debut!