Inszomnia

Már 2 hete álmatlanságtól szenvedek. Vagyis alszom én, de csak olyan 4-5 órát. Reggel meg még aludnék, de a kiccsalád meg már javában fenn mocorog: apa arat, babuka meg veszettül ütögeti a csörgőt-még jó, hogy megtanítottam neki, hogy kell.
Szóval eléggé készen vagyok ezek miatt. Végre elmúlt a meleg, most újra monszun van:( Olyan viharok meg mennydörgés, hogy betojok sokszor a félelemtől. A gyermek erre is jó, mert előtte nem szabad félni, így lassan már nem is zavar annyira az égzengés.
Álmatlanságomnak többek közt az éjszakai viharok is okozói, folyton felébredek a villámlásokra. A másik okai a jószágok. Ugyanis van vakondunk, bár mostanában nem láttam nyomát, lehet, hogy megfulladt itt a nagy vizekben(bár nem hiszem, évek óta túrja itt a földet-lehet, hogy több generáció él itt), és vannak madárkáink és újabban sünikék. Én azt hittem, cuki kis állatok,akik félnek. Így is van, mert egyik nap épp epret szedtem, mikor valami becsörtetett a mogyoró bokorba. Én hívogattam, mert macskának hittem. Mivel nem mozdult, egy szőlőkarót felkapva támadásba lendültem, mondván, ez csak patkány lehet, mert már vagy negyed órája ciccegtem neki és semmi mozgás. Megkocogtattam a bokrot, gondolva, most tuti rám ugrik a vérpatkány. Hát nem, ott lapult a süni, akit akkor még cukinak hittem.
2 nappal később, olyan éjfél felé hallom ám, hogy mintha reszelnék a zárat vagy mi. Én hülye kirohantam zseblámpával a teraszra hálóingben, hogy majd most jól megijesztem a betörőt...de nem az volt, hanem a mi sünink akart elzavarni egy másikat, aki össze-vissza rohangált meg ropogtatott bogarakat. Vagy egy órát csinálták a műsort.

Múlt héten volt nálunk Timi és még benne kis Timike:) Hát eszembe jutott, milyen is volt terhesnek lenni. Na nyáron tuti nem szeretnék nagy pocakkal közlekedni, de ő egész fitti volt. Emlékszem, mennyire vártam már novemberben, hogy legyek már túl az egészen. Aztán meg semmi kedvem nem volt szülni, mert akkor a kórházba kell menni és nekem ahhoz semmi kedvem nem volt. De a legjobb az volt, mikor megkérdezték szülés után, hogy hogy vagyok. Én csak lenéztem és örömmel közöltem,hogy végre nem csak tükörből látom a nunim. Na jó, ki más lenne olyan hülye, mint én? Persze 8 perccel szülés után sem normális dolog saját magadról videót csinálni...de én már csak ilyen vagyok.
Sokan babásodnak körülöttem: Youlcsi, Szilvi, exmunkatársam felesége, Judit lánya és most Zsuzsi is:))) Én még nem, pedig már paráztam itt nagyon, mert egy héttel elszámoltam magam.

Múlt héten volt nálunk Gábor papa meg Judit, jelképesen átadni a járókát. Sütöttem sütit, de mivel 3 órán át nem tudtam megcsinálni, mert mindig közbejött valami, anyut elhívtam segíteni. Így 2 süti is lett és mindkettő fincsi lett....sajnos. Nem kéne ilyen jóízűen ennem...de mit csináljak. Főztem múlt hét során tüzes csirkét, majonézes krumplisalit, alamsalit, currys csirkét és currys rizst, ami szerintem egész fincsi lett és tegnap csáját. Én azt hittem, az csak simán tea, de nem. A szakácskönyvben találtam rá és neten is meg akartam nézni, ahol persze vagy a csaja vagy a p.csája szavakat találta:) Így maradt a szakácskönyvi verzió. Semmi extra, csak karamelles, vaníliás vízzel kell leforrázni a teát, bele rum(aroma) és egy karika citrom. Nagy teás vagyok és már Ati is kezd az lenni. Ő, mint ált. mindenki csak a sima forrázuk(de inkább főzik) és citrom+cukor verziót ismerte. Most már megissza tejjel is. Hmm alig várom, hogy az Ági-féle indiai teát megkóstolhassam. Meg az a sweet poha...hmm már úgy ennék, de az a hülye biobolt épp zárva volt. Pedig tavaly még láttam ott rizspelyhet, úgyhogy meg fogom csinálni hamarosan. De addig...már babuka rizspépjét nézegetem és gonosz módon, alig várom, hogy ne bírja megenni és nekem is maradjon egy kicsi. Szóval valahonnan lőni kell olyan rizst, mert ez így nem mehet tovább. Most olyan rizses korszakom van. Persze köretként rá sem tudok gondolni, csak édességként.
Ezen kívül nem sok dolog történt, szerintem ezek is unalmasak, de valamiről csak kellett már írnom:)