Szörnyű ez az idő! Olyan lehangoló. Szegény virágaim meg örülnek neki. Meg a palántáim is örülnének, ha végre tudnék ültetni. De ez csak ábránd, míg a talaj nem lesz kicserélve. Hogy lehetett olyan idióta az előző tulaj, hogy sódert tett a kertbe?! Bár a növénykék ettől függetlenül nőnek. Csak a szél majd kitépi őket.
Péntek este még rá bírtam magam venni egy kis rendezkedésre meg szombaton is csináltam. Végül is elég jól összekaptam magam és még lekváros virágot(gy.k.:linzert) is csináltam egy pár tepsivel. Apa barátja jött este és hozott bort(Dunába vizet:) ), nekem virágot meg babunak rucit. Csini lesz benne biztos. Halászléztünk meg beszélgettünk kicsit. Az senkit nem zavart, hogy a nappalink még olyan sehogyse állapotban van. Amennyire tudtam, elhuzigáltam a bútorokat, mert ez is rám maradt. Az a gond, hogy annyi mindent tennénk be oda, hogy olyan, mint egy raktár. Aki építette, idióta volt, mert nincs egy normális fal sem, ahol elfér értelmesen az ülőgarnitúra. Az egyik falon csövek mennek, a másikon egy hosszú kémény. Na de majdcsak elrendezzük a dolgokat idővel.
Tegnap főztem körris csirkét. Amolyan azt sem tudom hogy kell, csak csinálom alapon. Így mégsem nevezhetem currysnek. Épp kész lettem volna, mire elment az áram, de csak azon a szinten, ahol főztem meg fenn mindenhol, kivéve a hálót. Szóval sütőből csirkét ki, serpenyőben sütögettem, közben babu ordított, mintha nyúznák. Ez tuti a szél miatt volt, mert ma kicsit jobb kedve van. Végül jöttek a villanyos bácsik és 3 óra múlva lett áram.
Ma is főztem egy pár félét, mert az kell, nemhogy mást csinálnék. Megint egy csomó idő volt elmosogatni, letörölni mindent. Olyan hülye vagyok, hogy húst sütögetek, mikor egy sajtos tészta gyorsabb lenne és nem kéne utána a szétfröccsent olajat vakarászni. Hogy én mennyit tudok rizsázni a főzésről.. De most ebben az időben semmi nem történik. Holnap megyünk ortopédiára meg masszázsra és asszem ez lesz a hét legizgalmasabb eseménye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése