Házimunka, gyerek, avagy csak a szokásos

Még megvagyok, a torkom is megjavult. Szerintem valami fogdarab állhatott bele műtétkor és addigra dolgozta ki a szervezetem. Jócskán elhanyagoltam az írást! Mikor lett volna alkalmam, akkor olyan negatív voltam, hogy inkább jobb, hogy nem karcintottam ide semmit.
Különben semmi extra nem történt. Főzés, házimunka, ültettem pár virágot(végre megtehettem és nem szólt bele senki!) meg a gyermek. Volt pár kalandos nyakig kaki:) Sajna fogy a tejcsim :( és tápot kap, bár csak keveset és napi max. 3-szor, de ennek sem örülök. Pedig eszem a vitaminokat meg a tejcsináló méregdrága teát meg szopi teát meg sok gyümit(már amelyiket hajlandó vagyok megenni) és zöldségeket(na azt sokfélét). Ja és husi meg sajt is fogy rendesen. De ez semmit nem jelent. Sok volt a stressz és nehéz túllépnem már ennyi mindenen. Na depi azért nem vagyok, mert minek is lenék, hisz itt a kis családom. Meg örömmel is főzök(én aki állítólag nem tudok), csak valahogy magamra nincs idő. Persze ez nem igazán a gyerek miatt van, hanem mert megint túlvállaltam magam. De majdcsak megtanulom, hogy nem lehet mindent egyszerre csinálni.
Azért büszkén újságolom, hogy sikerült fini paradicsomlevest főznöm, amit Ati is meg tudott enni a refluxa mellett, meg tárkonyos fácánragulevest is csináltam. Hát nagyon klassz lett! Tegnap meg bizarr krumplileves volt. Először nagyon sz*rul nézett ki, mert csak alma meg krumpli volt benne majorannával. De habarás után meglepően jó lett. Olyat levest akartam, ami illik a francia sajtos fehérboros csirkéhez. Pont összeillettek. Ja és egyik sem lett szenes, ami nagy szó, tekintve, hogy először csináltam őket. De ennyit a kajáról.

Babuka egyre értelmesebb. Ha felkel és ott vagyok, csak mosolyog ezerrel, de ha pl. a földszinten pakolászok, akkor szólongat és elég csak mondanom, hogy:Itt vagyok! és máris megnyugszik. Persze van olyan is, hogy nem, de ennyi belefér. Már ügyesen kezd megfogni dolgokat. Van egy amolyan rágóka csörgős plüssnyuszija, amit csörgődobnak használunk, mikor énekelek neki. Annyira szereti, hogy az ő kezével ütögetjük, hogy egyik alkalommal el is kezdett kacagni. Azóta több alkalommal is volt 3-4 he-he egymás után.
Múlt héten voltunk doki néninél a havi szokásos vizsgálaton és szurin. A váróban semmi nem volt, de amint beléptünk...a hangos sírástól kicsit agysérült lettem. A múltkori vizsgálat óta fél a doki nénitől. Ugyanis akkor próbáltam bátorítani, hogy a szuri nem is fáj, csak csikizés(tudom, hogy nem olyan, de valamit csak kellett mondani), erre a dokinéne közölte, hogy nem mondjak már ilyet a gyereknek, mikor az fáj! Na azóta Ancsi nem szereti. Most is úgy fogadta az asszisztens: Ne utálj, de ez most fájni fog! Vazze! Azt hittem fejbe rúgom! Hogy mondhat ilyet a gyereknek?! Babu kapott egy szurit meg a Rotarixet szájon át, amit az én lányom szerencsére lelkesen benyelt. Közel 20ezerért ajánlatos is volt nem kibuknia. Még egyet fog kapni 5 hónaposan. Kész vagyon a védőoltás, de hátha nem kapja el vagy legalább enyhébb lefolyású lesz. Utána nagy hüppögéssel kísérve autóztunk haza.


Szerdán akkora vihar volt! Pont aznap raktam ki balkonládába az árvácskákat, de szerencsére sem a szél sem a jég nem tépázta meg őket. Ja és volt nálunk Hajni, így segített megörökíteni Annát az első szivárványával:) Este megnéztem nyeten, hogy mi ez a nagy égzengés. Időképen sok kép volt fenn, meg ott már d.u. 3kor írták, hogy nagyon készülődik egy szupercella Pécs felett, aminek a maradványából este 7 felé kaptunk is. Ati délután a rádióban hallgatta a jégesőben autózva, hogy felhősödés várható csapadék nélkül. A hülye OMSZ ennyit közölt csak. Néztem, mit írnak a viharról. Semmi extrát. Azt hiszem a szomszéd Kati nénit is kérdezhetnénk ezzel az erővel a várható időjárásról az OMSZ helyett.



Na nem ilyen setét a gyermek, csak anya nem vakuzott bele a fejébe:)