:(

Hát hol is kezdjem? Elég nehéz. Most próbálom összeszedni magam, mert vasárnap meghalt Ati anyukája. Rossz érzés, meg szokatlan a csend, hogy hisz mindig itthon volt. Most meg csak az üres lakás vár minket. De legalább nem szenvedett. Ma már jobb a hangulatom, mert babucinak tej kell és nyugalom és a hangulatom teljesen átragadt rá is. A tej meg csökkent, de enni kell, meg mosolyogni a gyerekre, mert ő még nem érti mi van körülötte. Szóval nem hagyhatom el magam, így ez után nem is nagyon szeretnék majd erről írni. Legfeljebb, ha szükségét érzem. Ennyi. Itt szeretném mindenkinek megköszönni a részvétnyilvánítást. De nekem elég, ha csak gondolatban teszitek. Addig sem gondolok bele ebbe az egészbe.